Meghalt Irm Hermann

Meghalt Irm Herrmann, német színésznő, Rainer Werner Fassbinder több filmjének ikonikus szereplője. 

Irmgrad Hermann néven született Münchenben 1942. október 4-én, ahol a német autószövetség (ADAC) titkárnőjeként dolgozott, amikor 1966-ban megismerte az egyik legnagyobb német rendezőt, Rainer Werner Fassbinder rendezőt, aki rábeszélte, hagyja ott állását és kezdjen színészkedni, noha Hermannak semmiféle előképzettsége és tapasztalat nem volt ezen a téren.

Fassbinderrel összesen 19 filmet forgatott, már 1966-ban szerepelt a rendező A város kóbora című rövidfilmjében, de főleg olyan Fassbinder-filmek tették híressé, mint A vendégmunkás (1969), a Petra von Kant keserű könnyei (1972), A félelem megeszi a lelket (1974), az Effi Briest (1974), a Küsters mama mennybemenetele (1975) és kiváltképp A zöldségkereskedő (1972), amely egyetlen főszerepe a rendező filmjeiben, és amelyért első ízben nyerte el a Német Filmdíjat.

Fassbinder filmjeiben rendre frusztrált, fagyos és szívtelen nőket alakított – pontosan olyan karaktereket, amilyenektől a jó családból származó Hermann rettegett, hogy válni fog. "Mindig azt mondták nekem, nem vagyok elég szép" – avatta be a Der Spiegel olvasóit egy 2001-es interjúban gyermekkora meghatározó élményébe, amit a moziban élt ki igazán magából, arról álmodozva, hogy egyszer annyira szép lesz, hogy filmekben szerepelhessen. Ebbéli vágya vezette el arra a színészi meghallgatásra, ahol végül 1966-ban Fassbinderrel találkozott.

Noha nem csak munkakapcsolat kötötte a rendezőhöz, hanem kölcsönös bizalmon alapuló szoros barátság alakult ki közöttük, a hetvenes évek közepén Hermann Berlinbe költözött és nagyobb lendülettel vetette magát más rendezők filmjeibe (később, Fassbinder 1982-es halála után úgy nyilatkozott, a rendező, akinek rövid ideig szeretője is volt, egy idő után fizikailag bántalmazta).

Dolgozott például Werner Herzoggal, akinek Woyzeck (1979) című filmjében Klaus Kinski mellett játszott, feltűnt Reinhard Hauff Végállomás című alkotásában (1980), Percy Adlon Fünf letzte Tage (1982) című történelmi drámájának főszerepéért pedig másodszor is Német Filmdíjjal jutalmazták, amiért páratlan beleéléssel keltette életre a náciellenes forradalmár diáklány, a halálraítélt Sophie Scholl cellatársát, Else Gebelt.

A televízióban és a színházakban is egyre többet foglalkoztatták (1979 és 1980, majd 1987 és 1991 között a Berlini Volksbühne, 1991 és 1993 között a Berlini Ensemble társulat tagja volt). 

Húsz évvel ezelőtt a Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert (többed magával) Rudolf Thome Paradicsom - Hét nap, hét asszonnyal című filmjéért, 2099-ben pedig negyedszer is Német Filmdíjra jelölték, ezúttal a Max Färberböck rendezte Egy berlini nő - Anonyma mellékszerepéért.