5 zseniális sorozat, amit a végére sikerült elrontani

Szubjektív lista következik.

Trónok harca

Lehet, hogy idegesítően sok volt benne az öncélú meztelenkedés, de 2011-es berobbanásakor a Trónok harca akkora vérfrissítést hozott a fantasy műfajába, mint előtte sokáig semmi. Hatalmas szereplőgárdával dolgozott, amit szívtelenül és meglepetésszerűen áldozott be a sorozat, de legalább eredeti volt, tele váratlan fordulattal. Az utolsó évaddal nem az volt a legnagyobb probléma (legalábbis szerintünk), hogy kifacsarta az egyik legjobban felépített karakterét (Daenerys Targaryen), akiről, ha nagyon megerőltetjük magunkat, simán lecsúszik két kávéval, hogy beleőrült az ambícióiba. Hanem az, hogy hirtelen elkezdte félteni a szereplőgárdáját, középszerű megúszásba menekült, ezért elvesztette minden dinamikáját. #shameonyou

Sherlock

A sorozat, aminek Benedict Cumberbatch-t köszönhetjük, aki olyan elképesztően jól hozta Sherlock karakterét, hogy még maga Robert Downey Jr. (aki két filmben Sherlockoskodott a Guy Ritchie-féle verzióban) is azt nyilatkozta, szerinte Benedicthez jobban passzol a figura. A 4. évadra viszont mintha az alkotók kicsit elbízták volna magukat, és túlírták volna a forgatókönyvet, ami egyszerre hozta a James Bond és a Fűrész filmek hangulatát. Röviden: olyan lett, mint egy önmagába szerelmes fanfiction. A Watsont alakító Martin Freeman maga is utálta a végeredményt, aminek hangot is adott – állítólag ennek köszönhető, hogy Benedict és közte végül megromlott a barátság.

Misfits

Az angolok híresen alacsony költségvetésű, mégis BAFTA-díjas sorozata egészen odáig zseniális volt, míg el nem kezdtek szivárogni az eredeti főszereplők. És hiába csempészték be a Rudy karakterét megformáló, egyébként elképesztően tehetséges Joe Gilgunt, a Misfits-fanok többsége lemorzsolódott menet közben.

Csajok

Lena Dunham sorozata a kezdetektől kapta az ívet: sokan ízléstelennek és erőltetettnek nevezték, és azt is felrótták neki, hogy a Csajok túl „fehérek és középosztálybeliek”. De az nem vitatható el a sorozattól, hogy végre először került a középpontba teljesen átlagos női test, és ezzel együtt olyan témák, mint a #selflove vagy a #bodyshaming. Ja, és nem utolsó sorban Lena indította el Adam Driver karrierét, akinek a karaktere csak az első évadban szerepelt volna, de annyira imádta az író-rendező-főszereplő, hogy egészen az utolsó évadig helyet biztosított számára a sorozatban. Ezért is volt annyira kiábrándító, amikor a széria végén újra összejött a két karakter, amire az utolsó pillanatban Lena mégis ledobta a dramaturgiailag teljesen indokolatlan szakító-bombát. A rajongók utálták – mi szintén.

Kaliforgia

David Duchovny végre önmagát alakította ebben a sorozatban, talán ezért is lett ennyire hangulatos/sikeres/eredeti/nyers a végeredmény, ami egyetlen vad húzásáért sem kért elnézést. Aztán leforgatták az utolsó évadot, amiből mellőzték a legjobb szereplőket, és helyette olyan béna karaktereket hoztak be a buta hollywoodi klisékkel telepakolt forgatókönyvbe, hogy egész egyszerűen unalmassá és üressé vált a befejezés. Mindössze a teljes évad utolsó 5 perce volt értékelhető és szerethető, amikor Karen és Hank karaktere végre újra egymásra talált.