A hirdetőtábláról tudták meg Balaton-felvidéki tulajdonosok, hogy szemet vetettek a földjeikre

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!

Gyönyörű kilátás nyílik a Balaton-felvidékre a Tapolcától 12 kilométerre fekvő Monostorapáti melletti hegyoldalról.

A látványtól megrészegülve nem meglepő, ha az ember több-kevesebb komolysággal eljátszik a gondolattal, milyen pazar is lenne, ha itt egy földdarabka az övé lehetne. Saját kezűleg telepített gyümölcsfa-ültetvénnyel, a telek végében egy kis házikóval.

Az álom egyáltalán nem irreális. Ezen a hegyoldalon a terület nagy része magántulajdonban van, és bőven vannak olyan parcellák is, amiket már rég nem hasznosítanak tulajdonosaik, és a megfelelő ajánlatra várva akár meg is válnának tőlük.

Most azonban több földterületet a tulajdonosuk tudta nélkül próbál megszerezni egy székesfehérvári család.

Minden azzal kezdődött,

hogy furcsa szerződések jelentek meg az önkormányzat hirdetőtábláján, amelyek Monostorapáti, és az ugyanazon jegyzői hivatalhoz tartozó Hegyesd község területén található földek haszonbérletbe adásáról szóltak.

Olyan szerződések, amelyeket csak a bérbevevő nyugtázott aláírásával, maga a tulajdonos nem.

A hiányosság egy helyi férfinak tűnt fel, aki tájékozódni érkezett a hivatalba, miután az önkormányzat kifüggesztési tábláján észrevette, hogy a vele szomszédos parcella is bérbeadóvá vált.

Az önkormányzati hivatalokban a földforgalmi törtvény alapján kötelező kifüggeszteni a helyben el- vagy bérbeadásra szánt földterületeket, hogy az esetleges elővásárlási, vagy előhaszonbérlői joggal rendelkezők értesülhessenek róla, és élhessenek ezekkel a jogaikkal.

„Ezen a hirdetőtáblán legalább hat olyan bérleti szerződést találtunk, amiken nem szerepelt a bérbeadó tulajdonos aláírása.”

A bérbe vevő mindegyiknél ugyanaz a férfi, egy bizonyos B. András volt

- mondta el a 444-nek Takács Péter, Monostorapáti polgármestere, akit az említett helyi férfi értesített a tulajdonosok aláírása nélküli szerződésekről.

Takács ezután igyekezett felkutatni a szóban forgó földterületek tulajdonosait, hogy aztán rövid úton kiderüljön:

ők semmit nem tudtak az egészről.A kecskeméti Golovics István Ottó például a monostorapáti polgármestertől tudta meg, hogy három éve, egy árverésen vásárolt négy hektáros hegyesdi földbirtokát is haszonbérletbe venné a következő röpke húsz évre B. András.

Golovics ezek után azonnal elkérte az önkormányzat hirdetőtáblájára kifüggesztett bérleti szerződést a jegyzőtől, amiből többek között a következők derültek ki:

• Az 57,27 aranykoronát (a termőföld minőségét jelző mértékegység) érő földterületet 1740 forint aranykoronánkénti éves díjért, tehát összesen 99993 forint évenkénti díjért venné bérbe B. András.
• Egy francia gesztenyefa-fajtával telepítené be a megtisztított és bekerített területet.
• Viszont ha ezen, azaz a terület művelési ágán változtatna, arról nem lenne kötelező tájékoztatnia a föld tulajdonosát, a haszonbérbe adót.
• Akinek azonban kötelessége lenne a bérleti időszak lejártával megtérítenie B. összes költségét, „ami a föld értékét növelte”: a kerítés építését, a művelésre alkalmassá tételt, a gyümölcstelepítést, gazdasági épület építését, felújítását.
• Amennyiben ezt nem teszi a tulajdonos, akkor automatikusan vállalja, hogy még húsz évre, 1000 forint/aranykorona áron bérelheti tovább a területet B.

„Egyoldalú, a tulajdonosra nézve rendkívül terhelő, a bérlőre nézve nagyon kedvező”

 - így jellemezte a földügyekben járatos Golovics a kezébe került szerződést. Az első megdöbbenés után pedig azonnal intézkedni kezdett. Ügyvédjével konzultálva levélben nyilatkozott arról, hogy semmilyen módon nem járult hozzá a földje haszonbérbe adásához, amit elküldött a szerződést helyben kifüggesztő jegyzőnek.

Az ilyen szerződéseknek 15 napig kell az önkormányzatnál kifüggesztve lenniük, ezután a jegyző feladata, hogy továbbítsa őket a járási földhivatalba, ahol elvileg 30 napon belül döntenek jóváhagyásukról, elutasításukról, esetleg a kifüggesztés alatt jelentkezők előhaszonbérleti jogának érvényesítéséről.

A tulajdonos bele nem egyező nyilatkozatát kérésére csatolta a jegyző a tapolcai járási földhivatalnak továbbküldött paksamétához. Golovics István Ottó most várja a hivatal határozatát, a 444-nek azt mondta, majd ennek birtokában dönt arról, tesz-e a jogi lépéseket az ügyben.

Takács Péter polgármester szerint az önkormányzat tanácsára több másik érintett tulajdonos is tett Golovicséhoz hasonló nyilatkozatot, de „sajnos a tulajdonosok között volt olyan is, aki nagyon idős kora miatt nem tudott gyorsan, még a kifüggesztési idő lejárta előtt reagálni a helyzetre” - magyarázta a polgármester. Így nem mindegyik szerződés esetében készült tulajdonosi nyilatkozat arról, hogy nem egyeztek bele az egész ügyletbe, és nem adnák bérbe a földjüket.

Monostorapáti és Hegyesd közös jegyzőjével és a hivatalában dolgozó ügyintézővel beszélve kiderült, B. úgy próbálta igazolni, hogy megkereste a tulajdonosokat a haszonbérbe vételi szándékával, hogy a sikertelenül kézbesített tértivevényes leveleket, amiket erről a tulajdonlapon szereplő címükre elküldött, becsatolta a kifüggesztésre elküldött szerződések mellé. Azt már maga B. mondta el a 444-nek, hogy ezekben a levelekben a szerződéstervezet mellett egy néhány soros levél szerepelt, amiben tájékoztatja a tulajdonost arról, hogy haszonbérbe szeretné venni a földjét, és kéri, hogy nyilatkozzon szándékáról. Ha ezt 30 napon belül nem teszi, akkor B. elfogadottnak tekinti az ajánlatot.

B. azzal az érveléssel tekinti mindezt teljesen törvényesnek, hogy a földtörvény lehetőséget ad a tulajdonos beleegyezésének mellőzésére, ha az illetővel lehetetlen közölni a tervezett megállapodást, mert személye bizonytalan, tartózkodási helye ismeretlen, és a postai megkeresés meghiúsul. És hogy a törvényben az említett nyilatkozattételi határidő megszabására is van lehetőség.

Csakhogy a B. által hivatkozott földtörvény 71.§ másra, a föld használati rendjének kialakítására vonatkozik, és azzal kezdődik, hogy mindez közös tulajdonban álló földterületekre alkalmazható, tehát ahol nem egyetlen tulajdonosról, hanem tulajdonostársakról van szó.

A szóban forgó haszonbérleti szerződések azonban egytől egyig egy kézben lévő földtulajdonról szólnak. Így a kizárólagos tulajdonos beleegyezése nélkül jogszerűen lehetetlen bérbe venni őket.

Kérdés, hogy a hivatal mit kezd az olyan hiányos szerződésekkel, amelyeken nem hogy a tulajdonos aláírása, de még a bérbeadó és a bérlő érvényességhez elengedhetetlen személyes adatai sem szerepelnek. (B. András a 444-nek elmondta, hogy a földhivataltól lekért tulajdoni lapon szereplő adatok alapján készítette el a szerződéseket.)

Mindez annak fényében lesz igazán érdekes, hogy a jelek szerint a földhivatal egyik ügyintézőjével konzultált B., mielőtt a tulajdonosok beleegyezése nélkül nyújtotta be a haszonbérleti szerződéseket.

Ezt maga a jegyzői hivatalban dolgozó előadó árulta el a 444-nek, amikor arról kérdeztük, hogyan fogadhatta be a hivatal a hiányos szerződéseket. 

„Én beszéltem ezzel a fiatalemberrel (a bérbe venni szándékozó B. Andrással- a szerk.) is, elmondtam neki a jogszabályi hivatkozásokat. Azt mondta, hogy a földhivatallal ezt lebeszélte, és hogy a földhivatal el fogja fogadni.”

A földhivatal tanácsolta neki akkor, hogy folyamodjon ehhez a módszerhez, hogy így adja be a szerződéseket? - kérdeztem vissza, mire az előadó ezt mondta:

„Le is íratta egy papírra, hogy melyik ügyintézővel beszélt. Én nem szeretnék megnevezni senkit, de én is beszéltem vele ezzel kapcsolatban.”

A jegyző hivatalának mindenesetre a jogszabály szerint haszonbérlet esetében kifüggesztésnél hatósági jogkörben nem kell vizsgálnia, hogy a benyújtott szerződés és a benyújtás módja a szabályoknak megfelelő-e. Egyszerűen tovább kell küldenie a szerződéseket a földhivatalba. A jegyző és a hivatal előadója állítják, ők a szabályok szerint jártak el.

A földhivatal ügyintézőjének felbukkanása a történetben viszont azért érdekes, mert az ügyintézőnek tudnia kellett, hogy a hatályos földforgalmi törvény szerint haszonbérleti szerződésnél a tulajdonosnak, mint bérbe adónak kell benyújtania a szerződést kifüggesztésre a jegyzőhöz.

Ebben az esetben ez semmiképpen sem történhetett meg, hiszen a tulajdonosok maguk is a kifüggesztésből értesültek az egész ügyletről.

Más forrásból tudomásunkra jutott a földhivatali ügyintéző neve, így őt is megkerestük azzal a kérdéssel, valóban előre egyeztette-e B. Andrással, hogy utóbbi hiányos szerződéseket fog leadni, és ha igen, miért adott neki olyan tanácsot, amiről tudnia kellett, hogy szembe megy a hatályos szabályokkal.

A földhivatali ügyintéző azonban telefonon azt mondta, kormányhivatali beosztott lévén nem áll módjában a sajtónak nyilatkozni. Felettesét, a tapolcai járási kormányhivatal földügyi osztályának vezetőjét is kerestük kérdéseinkkel, ő a Veszprém megyei kormányhivatal sajtóosztályához irányított bennünket. Itt is feltettük kérdéseinket a gyanús tanácsadással kapcsolatban, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk rájuk választ.

Intenzív földszerzés

A szerződéseken szereplő B. András egy fiatal, harmincas évei közepén járó férfi, aki egyáltalán nem ismeretlen a Balaton-felvidéken. A Facebook-on működő, vidéki élet iránt érdeklődő városi embereket tömörítő csoport bejegyzései szerint bokrokkal, cserjékkel benőtt, elhanyagolt parcellák megtisztításával is foglalkozik (egy szárzúzó traktor segítségével), és rendszeresen ad telekvásárlási tanácsokat a Balaton-felvidéken keresgélőknek.

Hogy családja maga is aktív földszerző a környéken, azt bizonyítják a Monostorapátihoz közel, a Káli-medence szívében található Mindszentkálla önkormányzati honlapján elérhető dokumentumok: 2017-es és 2019-es képviselő-testületi ülésekről készült jegyzőkönyvek, amelyek szerint a testület megszavazta több önkormányzati földterület értékesítését B. Károlynak, András édesapjának. A fiú a család nevében a monostorapáti önkormányzattól is szeretett volna földet vásárolni a közelmúltban a polgármester tájékoztatása szerint, de elutasították a megkeresésüket.

Monostorapátin jártunkkor kiderült, a B. családnak már komoly híre van a környéken. A közelmúltban a falu alpolgármesterével támadt konfliktusuk, aki elővásárlási jogával élve megszerzett előlük több földbirtokot. B.-ék ezután egy másik földterület megvásárlásával próbálkoztak, amiért a piacinál jóval magasabb árat ígértek. Ez alaposan leszűkíti az elővásárlási joggal bírók vásárlási lehetőségeit, ha ugyanis valaki elővásárlási jogával be tudja előzni az eredeti vevőt, az a kifüggesztett szerződésben foglalt áron köteles megvásárolni a szóban forgó földterületet a tulajdonostól. Az ilyen túlárazási gyakorlatot a magyar jogszabályok is korlátozzák a spekulatív földszerzések - például mezőgazdasági területek későbbi építési telekként való megvásárlása - megelőzése érdekében.

Úgy tudjuk, B.-ék magas vételi árajánlatát megtámadta a földhivatal előtt a helyi gazdákat képviselő területi agrárbizottság, de megyei szinten végül engedélyezték az ügyletet.

Felvirágoztatná ezt a „mesevilágot”

Amikor megkerestük B. Andrást, hogy reagáljon a tulajdonosok panaszaira és cikkünk róla szóló állításaira, a férfi hangsúlyozta: ő nem tesz mást, mint „élek a törvény adta lehetőségeimmel”.

Elmondta, ügyvédjével és az említett földhivatali ügyintéző tanácsára adta be a visszaérkezett tértivevényes levelekkel saját maga a hiányos szerződéseket, abban a hiszemben, hogy  „gyakorlatilag ez a földhivatalnál teljes mértékben rendben van”.

Az általunk is bemutatott konkrét eset, Golovics István Ottó földjével kapcsolatban el is magyarázta a folyamatot:

„Volt egy elhanyagolt föld, én lekértem a tulajdoni lapját, elküldtem a levelet a tulajdonos címére. Egy ajánlott tértivevényes levelet. Nem tudok másképp tenni, mert erre a levélre kötelez a földhivatal. Ezt a levelet nem vette át. Ha megnézi megint a 71. paragrafust, akkor le van írva megint fekete-fehéren: amennyiben a levelet nem veszi át, gyakorlatilag elfogadottnak tekinti.”

- mondta B. András.

Csakhogy ez a paragrafus - ahogyan említettük - a több tulajdonos birtokában lévő földekről szól, Golovics István Ottó pedig kizárólagos birtokosa földjének.

B. állítása szerint az alapján választotta ki a haszonbérbe venni kívánt földeket, hogy melyek azok, amelyeket látszólag nem művel senki, azt feltételezve, hogy már nem él a tulajdonos. Ekkor szerinte a földforgalmi törvény alapján lehetséges, hogy a földhivatal engedélyezze a föld használatát, a bérbevevő által meghatározott bérleti díjat pedig egy erre kijelölt számlán gyűjtik, hogyha az örökösök egyszer jelentkeznek a földért, felvehessék a felhalmozódott összeget.

Amikor felvetettük, hogy a nekünk nyilatkozó érintett tulajdonosok nagyon is élnek, arra B. András azt mondta, „akkor miért nem voltak képesek átvenni a levelet, és válaszolni a megkeresésemre”.  „A földhivatalban jelezni, hogy a címük megváltozott, az ő feladatuk, ahogy az is, hogy műveljék a földjüket” - mondta, hozzátéve: az ő szándéka a parlagon heverő földek szerinte teljesen törvényes megszerzésével, „hogy rendet tegyek ezen a hegyen”. (Állítása szerint már 22 hektár földtulajdona van a környéken.)

A felvetésre, hogy rendben találja-e, hogy ezt mások magántulajdona kárára tenné, azt válaszolta:

„Én jóhiszeműen eljárok, mint egy egyszerű állampolgár, a többit a hatóság döntse el.”