Elgázolta a férjét, majd a legjobb barátnője lett

Az itthon az Egy rém rendes család szőke, buta fruskájaként megismert Christina Applegate egy komolyabb sorozattal tért vissza: a Halott vagy elvileg vígjáték, de ahhoz kevés benne a poén. Egy Emmy-jelölést azért kapott a szerepért.

1987 és  1997 ment az USA-ban az Egy rém rendes család, amely itthon is igen sikeres volt, több csatorna is ismételte éveken át. A család remek karaktereket mutatott fel, a cinikus apa, gunyoros anya, szexmániás öcsi mellett ott volt a néha kifejezetten ostoba Kelly, aki a világ alapvető dolgaival sem volt tisztában, ebből a szőke, buta tinilány szerepből kellett később kimásznia Christina Applegate-nek. Sikerült, több filmje mellett sorozatokat is forgatott (Jesse, Nem ér a nevem, Éjjel-nappal szülők), újabb szériája, a 2019-es Halott vagy pedig egy lépés a feketekomédia felé. A cikk pár spoilert tartalmaz.

A Dead To Me szereplői az amerikai átlagnál tehetősebbek, ám semmivel nincs kevesebb problémájuk, mint a szegényeknek. A történet szerint Jen Harding (Applegate) mély gyászban van férje elvesztése után, mert nem volt ugyan konfliktusmentes a kapcsolat, de nem tudja feldolgozni, hogy egy éjszakai, cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. Egy terápiás csoportban felbukkan egy fiatal nő, Judy Hale (Linda Cardellini alakításában), aki láthatóan nagyon szeretne barátkozni vele: az épp depresszió felé haladó, sebzett, magányos Jen pedig megkedveli.

A valóságban talán nem köttetnek ilyen gyorsan ilyen mély barátságok, de itt napok alatt megszeretik egymást. Sejthető, hogy lesz még bőven csavar a történetben, és az első rész végén már meg is kapjuk a fő konfliktushelyzetet: kiderül (nem az özvegy, hanem csak a nézők számára), hogy a kedves, barna őzikeszemekkel néző, megértően bólogató, részvéttel teli fiatal nő a gázoló, és azért nyomult kifejezetten Jenre, hogy saját lelkiismeret-furdalásán enyhítsen.

Az első évad egy érzelmi hullámvasút, a főszereplő hol jobb, hol rosszabb állapotba kerül, miközben kiderülnek furcsaságok férje múltjáról is, olyan titkok, amelyeket talán jobb már nem is tudni, ha elhunyt valaki a családból. Jen gyerekeivel sem felhőtlen a kapcsolata, főleg a kamaszkorú fiúval gyötrődnek, de közben szenved Linda és a barátja, Steve is, egyedül a kis Henry tűnik boldognak.

A két főszereplő kiválóan hozza, amit kell (Applegate egy Emmy-jelölést azért kapott a szerepért), Sam McCarthy is hiteles a kamasz Charlie Hardingként, aki nehezen viseli el a gyász miatt szeszélyes anyját, az váratlanul beköltöző lakótársat, a változásokat, és igazából maga sem tudja, mit akar.

irritálóbb, de nem az ifjú színész a tehetségtelen, ilyen a karakter (gondoljunk az első iskolai előadáson mutatott teátrális fellépésre). James Marsden a szupergazdag Steve Woodot alakítja, aki nem hagyja, hogy visszamenjen a barátnője ez elgázolt emberhez: a figura sorsa könnyen kitalálható.

Van persze jó pár furcsa jelenet az első évadban, ami fikcióban lehet, de az életben aligha. A milliomos playboy több szakítás után sem szünteti meg a közös számlát? Nem kap értesítést arról, hogy minden pénzét, hatalmas vagyont levett róla a volt partnere, és meg is szüntette a számlát? Ha egy lufi felszáll az égbe, messzire fújja a szél, és mutatják is, hogy képes visszatérni a kertbe, pont a gyászoló özvegy kezeibe? Ha egy nyomozó két helyről is biztos bejelentés kap a halálos gázoló személyéről, miért nem gesz semmit?

de fogadjuk el, hogy ez egy sorozat, nem az élet, csak szórakoztatni akar. Drámának nem elég súlyos, komédiához képest kevés benne az igazán vicces jelenet (a Santa Clarita Diet például sokkal bizarrabb, viccesebb) de egy pár napra elosztva azért nézhető sorozat a Netflixen, ha nem is a legjobb ebben a kategóriában.