Orbán úgy indította a NER-t, hogy az ellenzék is a nemzet része. Azóta kitagadták őket

Tíz évvel ezelőtt ismertette a kormányfő a programját a Parlamentben, ami a Nemzeti Együttműködés Rendszerének és a mögöttünk lévő évtizednek az egyik legtartalmasabb beszéde. A munka, a család és a rend már akkor központi szerepet töltöttek be gondolkodásában, tíz éve pedig még úgy fogalmazott, sokszínű Magyarországot szeretne, ahol az ellenzék is a nemzeti egység része. Ezekből azonban mára nem sok maradt. Átláthatóságot ígért Orbán, de azóta az EU legkorruptabbjai közé kerültünk.

"Forradalom történt a szavazófülkében" – jelentette örömittasan az első kétharmados győzelme után a hívei előtt Orbán Viktor, majd közölte,

mától Magyarország politikai és gazdasági rendszerét nemzeti együttműködés rendszerének hívják.

Ezután egy hónappal sétálhatott fel a parlamenti pulpitusra, és elmondta az elmúlt 10 év egyik legtartalmasabb beszédét, a NER kormányprogramját. Annak középpontjában akkor még a társadalmi szerződés, vagyis egy új Alaptörvény megalkotása állt. A gránitszilárdságúnak mondott, iPaden írt alkotmányt azóta nyolc alkalommal módosították (igaz, egyszer az ellenzék kérésére), de a NER-nek tényleg egyfajta alapokmánya ez. A miniszterelnök tíz évvel ezelőtti szavaiból kiolvasható, hogy az átmeneti, zűrzavaros, kudarcos időszakot zárná le az új Alaptörvénnyel, amit pedig ígért, az világos: egy sikeres időszakot.

Béke helyett háború

Orbán egy évtizeddel ezelőtt azt mondta, az azt megelőző nyolc év kormányai (a legfőbb ellenségnek tartott Gyurcsány Ferenccel az élen) együttműködés helyett szembefordították egymással a társadalom tagjait, holott szerinte "az emberek nem akarnak háborúzni", viaskodás és szembefordulás helyett "élni, alkotni, boldogulni és ennek érdekében együttműködni akarnak."

Lehetőségünk nyílik megteremteni végre a józan és nyugodt fejlődés föltételeit, amely elhozhatja a magyarok számára a XXI. században a modern békeidők korszakát – ígérte.

Azóta a háborús logika a rendszer mindennapjainak része lett, Orbán még a koronavírus apropóján is háborúról beszélt, az EU-val pedig nagyjából évtizedes harcban áll.

Visszaolvasva Orbán 2010-es szavait, van egy gondolatmenet, ami rögtön szemet szúr:

a láthatatlan paktumok, láthatatlan pénzek és láthatatlan kezek ideje lejárt. A magyarok látható döntést hoztak, a világ minden pontjáról jól látható nemzeti egységet teremtettek, ezért jogosan várnak el mostantól látható politikát, látható szerződéseket, látható pénzeket, látható törvényeket, szabályokat, föltételeket és látható, számonkérhető felelősséget.

A parlamenti jegyzőkönyv szerint a Fidesz és a KDNP padsoraiban ekkor felzúdult a taps, de az átláthatóság nem lett a NER legfőbb ismérve. A Transparency International felmérése szerint Magyarország az EU második legkorruptabb állama lett, a korrupció a rendszer része lett, nem mellékhatása, Mészáros Lőrinc neve pedig mára a rezsim szimbólumává vált.

Sokszínűség: volt, nincs

Orbán Viktor a 2018-as választási kampányban, a maximumra tekert sorosozás és idegengyűlölet közben kifejtette, a sokszínűség nem érték, ő nem akar egy sokszínű országot. Pedig 2010-ben azonban még azt mondta, olyan kormány kell, amely „odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, és megérti gondjaikat”, a kormányprogram középpontjában a „sokszínű magyar nemzetet összekötő alapértékek, a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend" állt.

A munka, az otthon, a család, az egészség és a rend központi szerepet kaptak a tízéves programadó beszédben, már igazi munkaalapú és családcentrikus társadalmat rajzolt fel akkor Orbán. „A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést” – mondta, a család pedig alapvető érték mindenki számára – tette hozzá. Orbánnak és a Fidesznek ez a felfogása mit sem változott tíz év alatt.

Legutóbbi, ma már szokásosnak mondható pénteki rádióinterjújában Orbán utalt is arra, hogy ebben az állandóságot képviseli, amikor azt mondta, „a magyar gazdaságpolitikai gondolkodásnak a lényege, és én személyesen ezzel azonosítom magam, az, hogy nem segéllyel, hanem munkával kell segíteni az embereken és újra lendületbe hozni a gazdaságot. Ezt 2010-ben is pontosan így csináltuk.”

Tíz évvel ezelőtt Orbán egy világgazdasági válság után vette át a kormányrudat és egészen a mostani, koronavírust követő gazdasági recesszióig nem kellett válsággal megküzdenie. Ezért is külön érdekes, amikor a miniszterelnök az első kétharmados győzelme után azt mondta, hogy a 2008–2009-es válság után a világban mély és átfogó átalakulás zajlik, és ne reménykedjünk abban, hogy „mindez átmeneti lesz, és előbb vagy utóbb visszaáll a régi világrend. A régi világgazdasági rend nem fog visszaállni, a kérdés csak az, milyen gyorsan és milyen hullámokat vetve halad majd az átalakulás. Azt is látnunk kell, az előtt sem csukhatjuk be a szemünket, hogy ez a folyamat gyorsul.”

Meghallgatni az embereket

Akkor még azt is elmondta Orbán, hogyan kell(ene) kormányozni a Fidesznek.

A nemzeti együttműködés rendszerében a kormánynak nem az lesz a dolga, hogy kormányozza az embereket, hanem az, hogy az emberekkel kormányozzon. Vagyis a leendő kormánynak nemcsak mást kell csinálnia, de másként is kell csinálni: kereteket adni, bevonni az érintetteket, segítséget nyújtani, együttműködni az emberekkel a mindennapokban.

Ha ennek a két mondatnak szeretnénk megtudni a szavatossági idejét, akkor elég csak felidézni, hogyan fogadták el a múlt héten a törvényt, amivel elvették a közalkalmazotti státuszt a kulturális szférában. A törvénymódosítási javaslatot még április közepén töltötték fel a parlament honlapjára, benyújtója Semjén Zsolt, előadója pedig Kásler Miklós. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete április 9-én kapott levelet az Emberi Erőforrások Minisztériumától, amelyben azt kérték tőlük, hogy április 14-éig küldjék el az észrevételeiket, vagyis gyakorlatilag a húsvéti hosszú hétvége állt előttük a véleményalkotásra.

Külön szólt Orbán a nőkről. „Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családomban a hölgyek igen komoly, kétharmadot meghaladó többségben vannak, tehát van fogalmam arról, hogy miként fest ma Magyarország női szemmel.” Ezen a téren is komoly változásokat ígért, elsősorban a nők iránti tisztelet és megbecsülés tekintetében, de szavaiból arra lehetett következtetni, hogy a nők és a nők tisztelete alatt elsősorban az anyaság fontosságát érti. Azóta a családpolitika csak még hangsúlyosabb lett, a Fidesz minden eszközzel a gyermekvállalásra próbálja ösztönözni a fiatalokat, de a Fidesz–KDNP néhány nappal ezelőtt csont nélkül szavazta meg az isztambuli egyezmény ratifikációjának elutasításáról szóló politikai nyilatkozatot. Azt az egyezményt utasították el ezzel, ami a családon belüli erőszak megelőzéséről, a nők és gyermekek védelméről, az elkövetők büntetlenségének megszüntetéséről szól (a kormányoldal azzal érvel, az egyezmény lényege már amúgy is a magyar jogrend része, az ideológiai megközelítést nem tudják elfogadni).

Ellenségképet már akkor is adott szavazótáborának Orbán. A célpontok tíz éve még nem Soros György, a migránsok és a brüsszeli bürokraták voltak, hanem az elmúlt nyolc év képviselői, az MSZP és Gyurcsány Ferenc.

Nem lehetnek illúzióink: az átmenet korszakának haszonélvezői nem adják föl. Nem fognak belenyugodni abba, hogy nem élhetnek vissza a hatalommal, nem érvényesíthetik gátlástalanul saját üzleti és hatalmi érdekeiket. Mindent el fognak követni – jó, ha tudjuk, mindent el fognak követni –, hogy visszahozzák az átmenet korszakának politikáját, megbontsák a nemzeti egységet, megakasszák a nemzeti együttműködés rendszerének építését. Igen, harcolni fognak az új társadalmi szerződés ellen.

Azonban érdemes felidézni azt is, mit mondott tíz évvel ezelőtt Orbán a kormánytöbbség és az ellenzék kapcsolatáról. Az átmenet korszakának haszonélvezőit ugyan ostorozta, de elmondta azt is, hogy

az új rendszerben a kormánynak az ország háromharmadát, a teljes magyar nemzetet kell képviselnie, és tudomásul kell vennie, hogy a demokratikusan létrejött nemzeti egységnek természetes része az ellenzék is, mégpedig ellenzékként, tehát az eltérő álláspontok és vélemények szószólójaként. A diktatórikus, erőszakkal összetákolt, megfélemlítéssel fönntartott egység nem tűri a sokszínűséget és a többszólamúságot. A demokratikus nemzeti egység esetén épp ellenkezőleg: a sokszínűség és a többszólamúság nem zárja ki, nem áll ellentétben a nemzeti egységgel.

Tíz év alatt azonban odáig fejlődött a rendszer, hogy Orbán a felhatalmazási törvény parlamenti vitáján – amikor az ellenzék ideig-óráig el tudta odázni a törvény elfogadását azért, mert nem adta meg a kormányfőnek a négyötödös többséget – azt mondta, a koronavírus-válságot az ellenzék nélkül is megoldja, Kövér László házelnök pedig a Demokratának mondta azt a minap, hogy:

ez az ellenzék nem a magyar nemzet része.

(Orbán Viktor beszédét teljes egészében a parlamenti jegyzőkönyvek között olvashatja el, illetve több darabban a YouTube-on is megtalálható, 1., 2., 3., 4., 5.)