Elmaradt a nagyképű olaszok bulija a kibérelt görög szigeten
by Edvi LászlóSenki sem fogadott volna arra, hogy a labdarúgó Bajnokcsapatok Európa Kupája 1982-83-as szezonjában a nyugatnémet Hamburg lesz a győztes. Az athéni döntőt mégis az Ernst Happel vezette HSV nyerte a szuperfavorit Juventus ellen. A HSV ma a másodosztályban játszik, a hamburgiak mellett csak a Nottingham az az együttes, amely korábban BEK-et nyert és nem tagja hazája élvonalbeli bajnokságának. Mi most az 1983. május 25-i Hamburg-Juventus BEK-döntőt idézzük fel.
1982. július 11-én Olaszország a világbajnoki döntőben 3-1-re diadalmaskodott az NSZK ellen. Azon sokan vitatkoztak, hogy ebben az évben valóban az olasz válogatott volt-e a világ legjobbja. Megoszlottak a vélemények erről.
Az elődöntőben nagyon elfáradó németek ellen (a sevillai drámaként ismert meccsen 120 perc után az NSZK 3-3-ra végzett a franciákkal szemben, majd a tizenegyeseket a németek nyerték) a fináléban parádézó itáliai csapatban hat Juventus játékos játszott. Csupa korszakos zseni:
Zoff, Cabrini, Gentile, Scirea, Tardelli és Rossi.
Ráadásul a torinói csapat játékosa volt a kor két támadó klasszisa a francia Michel Platini és a lengyel Zbigniew Boniek. És ha hozzátesszük, hogy ezeket a fantasztikus játékosokat minden idők egyik legnagyobb edzője, Giovanni Trapattoni irányította, akkor biztosnak tűnt, hogy a Juventust a Bajnokcsapatok Európa-kupájában senki nem tudja megállítani az 1982-83-as szezonban.
A Juventus ennek megfelelően magabiztosan jutott el a döntőig. Olaszos stílussal, eredményekkel, egyértelműen tüntette el az útjából a dán Hvidovrét, a Győrt kiejtő belga Standard Liege-t, a címvédő angol Aston Villát, és a lengyel Widzew Lódzot. És a döntőben is a torinói csapat számított esélyesnek.
Az athéni ellenfél kevésbé volt ismert a világ futballjában, mint a Juventus. Ám egy komoly bajnokság, hatalmas múlttal rendelkező, tervszerűen felépített gárdája jutott a másik ágról a döntőbe. A nyugatnémet Hamburger SV.
A kikötőváros csapatát 1887-ben hozták létre, és a Bundesliga előtti időkben háromszor lett német bajnok.
Pedig azokban az időkben is remek játékosai voltak. A HSV-ban szerepelt a legendás Uwe Seeler, az első Bundesliga gólkirály, aki négy világbajnokságon is gólt szerzett az NSZK válogatottjában. Hamburgban ért a csúcsra az angol Kevin Keegan, aki itt játszva nyerte el kétszer az Aranylabdát. Itt védett az a Rudi Kargus, aki az 1976-os Európa-bajnokságon Sepp Maier tartaléka volt, és máig élő rekordot tart a Bundesligában:
23 büntetőt védett ki pályafutása során.
Uwe Seeler 1972-es visszavonulása után kezdett összeállni az igazán világverő keret. Az első komoly nemzetközi siker a KEK megnyerése volt 1977-ben. Annak a diadalnak már részese volt a banánbeadásairól és higgadt tizenegyes-rúgásáról híres Manfred Kaltz, aki 20 éven át szolgálta ezt a csapatot és a később edzőként is óriási sikereket elérő Felix Magath. Utóbbi lőtte a 2-0-ra megnyert KEK-döntő második gólját a belga Anderlecht ellen, Amszterdamban.
A KEK-győzelem után komoly erősítéseket határozott el a vezérkar, ennek köszönhetően került Hamburgba Kevin Keegan, továbbá az a Horst Hrubesch, aki a másodosztályban az Essen mezében máig fennálló gólrekordot állított fel:
Ugyan a saját véleménye szerint egy széket sem biztos, hogy ki tudott volna cselezni, mégis fantasztikus fejjátéka miatt minden idők legnagyszerűbb csatárai között emlegeti az utókor.
A hamburgi csapat 1979-ben végre beteljesítette szurkolói álmát: először lett Bundesliga-bajnok. Az ennek köszönhető BEK-szereplés a döntőig tartott. Többek között a Real Madridot kiütve jutott oda, ám az 1980-as döntőben 1-0-s vereséget szenvedett az angol Nottingham Foresttől.
Az 1980-as Európa-bajnokságon aranyérmes német válogatottnak négy hamburgi is tagja volt: Kaltz, Magath, Memering és Hrubesch. Utóbbi szerezte a döntő mindkét német gólját.
Mondható, hogy tervszerű építkezés zajlott Hamburgban. Igaz pont a legnagyobb értéket, Keegant nem lehetett ott tartani a vesztes BEK-döntő után, de az Aranylabdás helyére egy szintén Aranylabdás érkezett. Sőt az angolnál sokkal nagyobb sztár. Talán kevesen tudják, hogy
a legendás Franz Beckenbauer is játszott két szezont itt.
1980-tól 1982-ig. 13 Bayern Münchennél megélt gyönyörű és sikeres, majd három New Yorkban töltött kétes értékű év után jött vissza a Bundesligába. Érkezésekor még csak 35 éves volt, tehát nem levezetni jött ide. Ám nem lett olyan meghatározó játékos, amilyen egész pályafutása alatt volt. Ha nem lenne tiszteletlenség a német labdarúgás császárával szemben, azt kellene mondani: megbukott Hamburgban. Két év alatt összesen 28 bajnokin lépett pályára. És öt nemzetközi kupameccsen.
Minden idők egyik legnagyobb focistájának tulajdonképpen ott ért véget páratlan pályafutása. Igaz, Beckenbauer még búcsúzóul bajnok lett a Hamburggal, és az utolsó mérkőzésen ismét a pályán varázsolt, de ebben a csapatban már nem ő volt a sztár. A Hamburg második bajnoki címét hozó szezon után, 1982-ben a Császár távozott, így nem lett BEK-győztes azzal a csapattal is.
1981 nyarán a korbácsos jugoszláv edző, Branco Zebec helyére érkezett az Ernst Happel. Az osztrák irányításával ért be a több éves tudatos munka Hamburgban.
Nehéz út volt ez. Már az első fordulóban kellemetlen utazás várt a HSV-re, mert Kelet-Berlinbe kellett menniük. Ugyan a keletnémet futball nagyon le volt maradva a nyugatnémettől, ám az ilyen találkozásokból az előbbiek az egészséges rivalizálásnál lényegesen nagyobb cirkuszt csináltak. Nem egyszerű presztízsharc volt ez számukra, hanem politikai, ideológiai ütközet. Ezért utálták a Bundesliga csapatai, ha az NDK bajnokságának képviselőjével hozta össze őket a sors. A rettegett állambiztonsági szervezet, a Stasi csapatának a Dynamónak az otthonában meg is szenvedett a Hamburg a döntetlenért, de otthon már tudatosította NDK-s ellenfelével, hogy ki a jobb. A második kanyarban már könnyebb dolga volt, a görög Olimpiakoszt kettős győzelemmel búcsúztatta.
Majd a szovjet válogatottal egyenlő Dinamo Kijevvel került össze.
A kor legjobb keleti csapatának otthonában 3-0-ra nyert és tulajdonképpen ekkor jelezte, hogy komoly tervei vannak. Otthon ugyan kikapott a szovjetektől, de az elődöntőbe jutása egy pillanatig sem forgott veszélyben. Ott pedig a spanyol bajnokkal, a Real Sociedaddal találkozott. Idegenben döntetlen, otthon egygólos siker, így jött össze az athéni Juventus-Hamburg BEK-döntő.
A torinói csapat annyira biztos volt a sikerben, hogy korábbi elnöke, a milliárdos vállalkozó, Giovanni Agnelli a győzelem ünneplésére az athéni döntőt követően kibérelt egy görög szigetet. Minden elő volt készítve, már csak azt a 90 percet kellett sikerrel végigjátszani.
A korábban már említett 1982-es világbajnokságon négy olyan hamburgi játékos volt a német keretben, aki kezdett ezen a BEK-döntőn: Kaltz, Hieronymus, Magath és Hrubesch. Kaltz az olaszok elleni vb-döntőn a kezdőcsapat tagja volt, míg Hrubesch akkor érkezett, mikor már nagy volt a baj. Akkor a szőke tank nem tudott segíteni, az 1983-as BEK döntő után viszont már boldogan ünnepelt társaival. A szűk egy évvel korábban,
Itt van a győztes gól szerzője, Felix Magath:
Embed from Getty Images
Ahogy csak nézte a 41 éves kapuslegenda amikor Felix Magath a döntő 8. percében futtából, éles szögből, bal lábbal gyönyörű gólt lő neki. Az 1977-es KEK-döntő után az Európa-bajnok, kétszeres vb-ezüstérmes zseni az 1983-as BEK-döntőben is betalált.
A Juventus hiába vonultatott fel támadáshoz nagyon értő korszakos zseniket, képtelen volt a szervezett Hamburg kapujába találni. Az egy évvel korábbi vb hősét Paulo Rossit le kellett cserélni, és ő is úgy vélekedett, hogy nem érdemeltek győzelmet:
Nem hagytak bennünket játszani. Gyakorlatilag csak a németek voltak a pályán."
Embed from Getty Images
A győztes csapat edzője, Happel a mérkőzés után a következőket mondta:
A legapróbb részletekig megterveztünk mindent. Az első félidőben támadásban voltunk jobbak, a másodikban bebizonyítottuk, hogy védekezni is tudunk."
Hamburger SV- Juventus 1-0 (1-0)
1983.május 25. Athén, 80.000 néző. Vezette: Rainea (román)
HSV: Stein- Kaltz, Jakobs, Hieronymus, Wehmeyer- Rolff, Milewski, Groh, Magath- Bastrup (von Heesen), Hrubesch.
Juventus: Zoff- Gentile, Brio, Scirea, Cabrini- Bonini, Tardelli, Boniek, Platini- Rossi (Marocchino) , Bettega.
Gól: Magath (8.)
A Juventus ezzel a vereséggel együtt hét BEK/BL-döntőt bukott el. Viszont a Hamburg elleni kudarc után két évvel először hódította el a kupát a tragikus eseményeket, 39 halottat hozó brüsszeli döntőben a Liverpool ellen.
Ugyanis a Bundesliga még nem ért véget. Ott pedig szerette volna megvédeni a címét. A BEK-döntő előtti szombaton csak döntetlent játszott Kaiserslauternben, így két mérkőzéssel a zárás előtt pontszámban utolérte őt az üldözője, a Werder Bremen. Úgyhogy az athéni ünneplés után hazatért, és három nappal később 5-0-ra lemosta a Dortmundot. Majd a záró fordulóban nyert Gelsenkirchenben, így jobb gólkülönbségének köszönhetően 10 nappal a BEK-győzelem után megnyerte a Bundesligát is.
Embed from Getty Images
Története során harmadszor. A mai napig utoljára.
A gyönyörűen felépített vár gyorsan omladozni kezdett. A Bundesligában két év múlva már csak ötödik lett, három év múlva hetedik. Két éve pedig búcsút mondott a Bundesliga első osztályának. Az első BEK-szezon, 1956 óta a legrangosabb európai klubtrófeát elhódító csapatok közül a Nottingham Forest mellett a Hamburger SV a másik olyan együttes, mely jelenleg nem hazája első osztályában szerepel.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.