"BÖSZMESÉG"

Máig kísért az őszödi beszéd

Kedden lesz tizennégy esztendeje, hogy parlamenti választási győzelme után egy hónappal az akkori kormányfő, Gyurcsány Ferenc elmondta az őszödi beszéd néven elhíresült szónoklatát az MSZP-frakció zárt ülésén.

A balatonőszödi kormányüdülőben elhangzott záróbeszédben Gyurcsány egyebek mellett addigi politikájának kudarcairól értekezett, valamint bevallotta, hogy végighazudták az utolsó másfél-két évet. A 2002 és 2006 közti szocialista–szabad demokrata kormányzás lényegét a miniszterelnök így foglalta össze:

„Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”

Azt, hogy a vallomást milyen tények és adatok támasztják alá, Boros Bánk Levente politológussal, a Médianéző Kft. ügyvezetőjével elemezte a Magyar Nemzet.

Ahhoz, hogy az őszödi beszédhez, illetve az annak napvilágra kerülését követő tüntetéssorozathoz eljussunk, 2002-ig kell visszakanyarodnunk. Abban az évben ugyanis a Magyar Szocialista Párt, egy karakter nélküli miniszterelnök-jelölttel az élén, saját magának is meglepetést okozva megnyerte a választást – idézte fel a portál.

Medgyessy Péter ezt követően megalakította koalíciós kormányát, ami már önmagában problémákat okozott, mivel a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ zsarolási potenciállal rendelkezett, és folyamatosan zsarolta is az MSZP-t – közölte lappal Boros Bánk Levente.

A politológus elmondta: hivatalba lépését követően Medgyessy Péter meghirdette a száznapos programot, melynek részeként megemelték a közalkalmazotti béreket, a nyugdíjasoknak pedig egyszeri 19 ezer forintos pótlékot adtak. Az intézkedések forrását azonban nem az ország saját gazdasági teljesítményéből, hanem külső hitelekből fedezték, ezért ez volt az egyik legfőbb oka a később életbe léptetett megszorításoknak.

Ekkor kezdődött el a szocialista párt meghasonlása is, ugyanis a Horn Gyula-i értelemben vett posztkommunista hagyományok egyre inkább szembekerültek a liberális irányvonallal. Ugyanerre az időszakra tehető Gyurcsány Ferenc felemelkedése, aki előbb egyfajta újbaloldali megmondóemberként került reflektorfénybe, 2003 májusától a Medgyessy-kabinet gyermek-, ifjúsági és sportminisztere volt, 2004 szeptemberében pedig az SZDSZ hathatós közreműködésével megpuccsolta a kormányfőt, és beült a miniszterelnöki székbe. Ezzel párhuzamosan az MSZP irányítását is átvette, megindítva a párt mai napig tartó lejtmenetét.

„Az ezt követő két esztendő egyértelműen Gyurcsányról szólt” – hangsúlyozta a lapnak Boros Bánk Levente, hozzátéve, hogy a választásig hátralévő időszakot a fejetlenség, a kapkodás és a bejelentett, de meg nem valósított programok tömkelege jellemezte.

Hozzátette: eközben az ország elindult az államcsőd felé vezető úton, viszont a kormány részéről ennek épp az ellenkezőjét kommunikálták.

Az akkori két kormánypártnak sokkal fontosabb volt, hogy hatalomban maradhassanak, mint az, hogy Magyarország érdekében cselekedjenek, és akár egy előre hozott választást írjanak ki. A bűnben fogant cinkosság oda vezetett, hogy a megszorító intézkedéseket is saját tehetetlenségüknek és alkalmatlanságuknak köszönhetően kellett bevezetniük, hiszen nem voltak olyan külső körülmények, amelyek ezeket kikényszerítették volna.

Azon persze egy percig sem kell csodálkozni, hogy minden igyekezetükkel megpróbálták eltitkolni a regnálásuk idején jellemző tényeket és számokat, amelyek a teljesség igénye nélkül a következők: 2002-től a költségvetési hiány folyamatosan az egekben; GDP-arányosan tíz százalékkal megugrott az államadósság; lelassuló, majd negatívba forduló gazdasági növekedés; az önkormányzatok adóssága a 2002-es 192 milliárdról 2006-ra 490, 2007-re pedig 694 milliárdra emelkedett; 5,8-ról 7,5 százalékra nőtt a munkanélküliség. Mindennek ellenére 2005-ben meghirdették és törvénybe foglalták a száz lépés programot, amely egy öt évre vonatkozó adócsökkentési elképzelés volt, és amely csúfosan megbukott, ezért vissza kellett vonni – összegezte a Magyar Nemzet.

„Nyilvánvaló, hogy erről a programról, csakúgy, mint több hasonló ötletről Gyurcsányék már akkor tudták, hogy megvalósíthatatlan, azonban a 2006-os országgyűlési választási kampány során meg lehetett vele vezetni a szavazókat” – értékelte a portálnak a szakember, majd megemlítette Veres János akkori pénzügyminisztert, aki egy helyütt úgy fogalmazott, azért nem hozzák nyilvánosságra az államháztartási adatokat, hogy azok ne befolyásolják a választások eredményét.

„Ha az emberek ismerték volna a valós tényeket, Gyurcsány Ferencék valószínűleg elbuktak volna” – jelezte a Médianéző vezetője.

Hozzátette: az elhallgatott számoknak köszönhetően megnyert választást követően hetekkel a kormánypártok bejelentették, hogy – korábbi ígéreteikkel szembemenve – megszorításokat vezetnek be.

A lakosságot és a gazdasági szereplőket egyaránt hideg zuhanyként érő intézkedések adóemelésekkel kezdődtek, hiszen bevételeket kellett teremteni, majd jöttek a létszámleépítések, amely a pedagógusoktól az egészségügyi dolgozókon át rengeteg munkavállalót érintett.

Még az Országos Mentőszolgálatnál is karcsúsítottak, ami ma elképzelhetetlen lenne. Idetartozott még a kórházi ágyak számának csökkentése, az egészségügyi szolgáltatások lefaragása, a pedagógusok óraszámának növelése, amivel gyakorlatilag devalválták a fizetésüket.

Leépítették a fiatalok lakásvásárlási és más családi kedvezményeit, be akarták vezetni a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat, visszavágták az adókedvezmények körét, megemelték a közműdíjakat, kamatadót vezettek be, járulékokat növeltek, megemelték a személyi jövedelemadó felső kulcsát, növelték az élelmiszerek és a szolgáltatások áfáját, közlekedési támogatásokat vontak meg, MÁV- és Volán-vonalakat szüntettek meg, csökkentették az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek és a tandíjmentes képzések számát – sorolta az akkori intézkedéseket Boros Bánk Levente, megjegyezve: ebben az időszakban a forint árfolyama is elszabadult, és rontották az ország kockázati besorolását.