Gengszterautóból házi kedvenc – Land Cruiser FZJ80
Teszt: Land Cruiser FZJ80 - 1995
by Földes AttilaHa soros, hathengeres benzinmotort szeretnél az orrod elé, és azt akarod, hogy sose romoljon el, akkor ez a te autód
| Mi ez? | A Toyota Land Cruiser 80-as szériájának soros, hathengeres benzinmotorral felszerelt változata, 1995-ből |
| Mit tud? | 4,5 literes benzinmotorjával és az alatta lévő masszív vasakkal, ez szinte örök életű darab |
| Mibe kerül? | Ezt nehéz megsaccolni, jelenleg két hasonló eladó autót találtam az autoscout-on, az egyik 220 ezer kilométerrel jobbkormányos kivitelben 2,2 millió forintért, a másik ukrán – vagy orosz – rendszámmal 3,9 millióért, leharcol állapotban. |
| Kinek jó? | Aki világvégére készül, az a konzervek, szerszámok mellé bespájzolhat egy ilyet is |
Mint minden használt autónak, ennek is megvan a maga története, és mint minden jó állapotban megmaradt használt autóé, ez a sztori is egy öreg bácsival kezdődött, valahol Németországban. Ő nem gyerekeket egzecíroztatott a parkban, hanem Toyotákat gyűjtött és a gyümölcsösében szöszmötölt. Aztán amikor megunta, itt hagyott maga után mindent, és pluszba még két egymással marakodó örököst is. A hasonló, veszélyeztetett helyzetbe kerülő Land Cruiserek felkutatásában utazó Sandlander ekkor menekítette ki – vásárolta meg – az autót, a balhé kellős közepéből.
Érdemes is volt, mert a soros, hathengeres benzinmotoros Land Cruiser elég ritka darab, hiszen az akkoriban Európába hozott 80-asok döntő többsége dízelmotorral érkezett a kontinensre. A néhány százaléknyi kivétel pedig a svájci, osztrák, német piacokon landolt. Annak, az esélye, hogy valaki ma ilyen autót találjon Európában, már önmagában is csekély, de ilyen állapotban, 47 ezer kilométerrel az órájában pedig felér egy lottóötössel.
Szakértők szerint a Land Cruiser-ek közül a 80-as széria volt az utolsó hardcore modell, amiben még merev hidak és diffizárak dolgoztak az autó alatt, minden alkatrésze bőven túlméretezett volt, de emellett már kényelmes, komfortos autónak számított, kellemes rugózással, megfelelő biztonsággal – már légzsák is volt bennük – és itt ott már a luxus is feltűnt. Most egy ilyen FZJ80-ast próbáltunk ki, mindössze bő 47 ezer kilométerrel.
A Toyota Land Cruiser 80-as szériája 1989 októberében mutatkozott be a Tokiói Autószalonon és 1990 elejétől, már a kereskedésekben is megtalálható volt. Míg az Észak Amerikába és Európába szánt példányok állandó négykerék-hajtást kaptak, addig a Japánba, Afrikába, vagy Ausztráliába kerülő modellekben maradt a kapcsolható összkerék-hajtás. A típus gyártását Japánban 1997-ben fejezték be, de Venezuelában egészen 2008-ig készültek még 80-asok.
Külső
Kellemes, gömbölyded formát kapott a 80-as, amit ezért Dél-Amerikában Buboréknak is becéztek, és ha sokkal nem is, de mégis barátságosabb domborulatai vannak, mint például ennek az Fj62-esnek. A kasztni 4820 milliméter hosszú, szélessége 1830 mm, magassága pedig 1850 mm, tengelytávja 2850 mm-es, az autó önsúlya 2,2 tonna. Orrán nem a korábban megszokott Toyota felirat díszeleg, mert azt ebben az évben a márka emblémájára cserélték és ekkortól ezt használták. De nem nagy a veszteség, így is jól fest, szemből a nagy, szögletes fényszórók közé ékelődött, krómmal finoman megbolondított hűtőmaszk határozza meg a képet, feljebb a lapos motorháztető következik, amit már akkor gázteleszkópok emeltek a magasba.
Oldalról a sárvédő-szélesítések teszik tényleg gömbölydeddé a formát, és innen látszik legjobban, hogy a motorháztetővel egy vonalban folytatódik az acél, felette viszont ugyanilyen vízszintesen fut az autó végéig a fekete keretben lévő, nagyméretű üvegfelületek sora. Hátul a pótkerék kandikál ki az alváz alól, felette pedig a csomagtartó ajtaja, amely két darabban nyílik, egyik fele le-, másik pedig felfelé. Kezdetben készült belőle oldalra nyíló változat is, de aztán bevezették ezt a sokkal kényelmesebben használható megoldást.
Belső
Hiába 25 éves konstrukció, belseje mai is vállalható az utastér, bár se telefon tükrözésre nincs felkészítve, se USB csatlakozókat nem találni benne, igaz, érintőképernyőnek is csak hűlt helye van. Akkoriban volt élet ezek nélkül is.
Az elmúlt 25 év szinte semmi nyomot nem hagyott a belsőn, pedig a krónikák szerint az első tulaj ezzel járt a gyümölcsösbe, ágakkal, szerszámokkal, kutyákkal az autóban. Amikor értetlenül néztem a hibátlan kárpitot, visszakérdeztek, hogy láttam-e már telekre tartó, az autóját féltő idős embert? Aki pokrócokkal béleli az autót, azokra pedig még pokrócvédő rongyokat is tesz? Ekkor beugrott nagyapám képe, ahogy zivatar után szalad szárazra törölni a Zastavát, és minden világossá vált.
Van viszont valami, amire bajosan lehetne pokrócot halmozni: a tetőkárpit. Na, ez pont úgy néz ki, mint amit munkára használtak, karmolások, koszfoltok borítják szinte az egészet. Olyannyira tájidegen a makulátlan belsőben, hogy megfeledkeztem a lefényképezéséről.
A többi rész viszont gyári újnak tűnik. Jó, a kormányon lévő tekerőgomb rémesen fest, és teljesen felesleges, de ez is az autóval jött, így egyelőre marad a helyén. Elöl hátul pazar a helykínálat, a fotelek kényelmesek – hátul dupla kartámasszal tehető még kényelmesebbé és egyúttal négyszemélyessé az autó.
A Toyotánál komolyan vették, hogy egy terepjárónak nem kell feltétlenül kényelmetlennek is lennie, így van deréktámasz, az ablakokat, külső visszapillantókat villanymotorok mozgatják, van klíma, tempomat, extra fűtés a hátsó résznek és automata váltó is, hátul, pedig egy letűnt kort idéznek az ajtóban lévő hamutartók. Csomagtartója 830 literes, amit 1370 literre lehet bővíteni a hátsó sor háttámláinak lehajtásával. Szóval van hova pakolni, csak győzze a tulaj beemelgetni a cuccait a magasan kezdődő padlójú raktérbe.
Műszerfala a megszokott műszereknél több darabból áll, a sebesség és fordulatszámmérőn kívül, üzemanyagszint-, olajnyomás-, hűtőfolyadék hőmérséklet-, és feszültségmérő is található a széleken. A négyfokozatú automatikus váltó fokozatválasztója mellett a terepváltó karja, a kormánytól balra pedig a differenciálzárak forgókapcsolója található. Van még két gomb, a Power feliratú a váltások idejét rövidíti le, a 2nd-t benyomva pedig a havas, jeges felületen válik könnyebbé az elindulás, egyes helyett kettes fokozattal kezd ilyenkor a váltó.
A körbe ablakos kasztni minden sarka remekül látható a vezetőülésből, a két ülés között akkora hely van, hogy szinte a mostanában ajánlott másfél méteres távolság is megvan az itt ülők között. Az FZJ80-asban hátul utazva sem csavarodik be az ember a bezártságtól, mint mondjuk egy friss Toyotánál.
Technika
A Land Cruiser-nek a komfort mellett terepen is ütőképesnek kell lennie. A létraalváz és a merev hidak nem is hiányoznak alóla, és megvan a terepváltó és a differenciálzárak is, de az őskori laprugót már kényelmesebb csavarrugó váltotta fel. Váltóból négyfokozatú, hagyományos hidrodinamikus található benne, kézzel kapcsolható terepváltóval.
Elöl pedig az autó legnagyobb különlegessége, a 4477 köbcentis, szívó, soros hathengeres, 24 szelepes benzinmotor, ami 215 lóerős csúcsteljesítményt ad. Ebből a 9:1 kompresszióviszonyú motorból kétféle is készült, a különbség csupán annyi, hogy a gyengébb, 188 lóerős 1FZ-F kódjelűben karburátor tolja a benzint a motorba, míg az 1FZ-FE-ben injektor.
A Land Cruiser-hívők között ez az 1993 és 2009 között gyártott motor a szent Grál, a mindent vivő, elpusztíthatatlan erőmű. A legenda szerint az egymillió kilométert megfelelő karbantartás mellett simán bírnia kell, de sokat látott Toyotások már 1,4 milliót futott példánnyal is találkoztak.
Vezetés
Eddig szinte az összes kipróbált öreg, vagy akár új Land Cruiserben azt éreztem, hogy otthon vagyok. Mindegyik kicsit más, de mégis nagyon hasonló az érzés, ahogy megindul a bő kéttonnányi acél és úgy érzed, ezt az elkövetkező 30 évben akármikor, akárhányszor megcsinálja. Ebből még tényleg bőven ellátni a forgalom többi résztvevője, még a SUV-ok fölött is, de nemcsak előre, hanem minden irányban jól áttekinthető, minden sarka érezhető. A hathengeres motor ereje nem tépi ki a kézből a kormányt, de minden helyzethez elég ereje van, miközben csendesen, finoman duruzsol valahol a távolban. A kormánytól, féktől senki ne várjon visszajelzést, egyszerűen csak teszik a dolgukat.
Arra a kérdésre, hogy mennyit eszik, lehetne elegánsan legyinteni, hogy ugyan, kit érdekel ez egy olyan autónál, ami valószínűleg innentől már főleg egy temperált garázsban tölti majd az éveket, és nem napi használatba rója majd a kilométereket. De hogy mégis legyen róla valami infó, úgy 12 és 25 liter között bármennyit tud fogyasztani. Hogy miért ennyit? Mert nagyon felhasználófüggő. Civilizált gázkezeléssel, de nem feltartva a forgalmat a 14 liter körüli átlagot lehet számolni – a spitmonitor.de oldalon mindössze egyetlen egy FZJ80-as adata van fent, ő 17,7 literrel jár – és ami nem annyira meglepő, főleg autópályán kezd gyors fogyásba a 95 literes tankban lévő benzinmennyiség. De akkor nagyon, főleg 130-140 felett kezd elszállni a fogyasztás és az a legrosszabb, hogy ennél a tempónál nincs is halálfélelme a sofőrnek. A Land Cruiser csak megy, mint egy termetes gránitgolyó, ameddig nem kell megállni tankolni.
Értékelés
A 90-es évek közepén Magyarországon, aki hasonló autót látott, az tudhatta, hogy jó eséllyel valami címeres gazember ül az autóban. Akkor is kevesen engedhették meg maguknak, és most is. Akkor az ára miatt, most meg azért, mert már elképesztően ritka. Pláne az ilyen időkapszula-szerű példány, ami ilyen ügyesen úszta meg az elmúlt 25 évet. Kíváncsi lennék rá, hogy néz majd ki 2045-ben.
