Szilágyitól szívszorító levéllel búcsúzott unokája

Péntek délután muzsikaszó kíséretében örök nyugalomra helyezték a május 3-án meggyilkolt Szilágyi Istvánt. A temetésre unokája nem tudott hazautazni, de levélben emlékezett szeretett nagyapjára. Baricz Dezső a Lokálnak elmondta: Jolika még most sem fogta fel mi történt, és hazavárja fiát. 

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Rákoskeresztúri új köztemetőben, hogy utolsó útjára kísérjék az ország Lópici Gáspárjaként ismert Szilágyi Istvánt, akinek május 3-án saját fia, Péter oltotta ki az életét. A gyászolók meghatódva emlékeztek a legendára, miközben a 100 Tagú Cigányzenekar néhány zenésze és Szabó Ádám gyönyörű muzsikaszóval fejezte ki fájdalmát.

Szilágyi özvegye, Jolika összetörten temette el imádott férjét, rég nem látott testvérébe és a Baricz Dezsőbe – a Baptista Szeretetszolgálat vezetője – karolva. A búcsúztatón a Győri Nemzeti Színház igazgatója is beszédet mondott, valamint felolvasta a 82 évesen elhunyt színész egyetlen 17 éves unokája, Nándi levelét, aki a járvány miatt nem tudott hazautazni Belgiumból.

– Nagypapa! Nem tudom emlékszel-e, mikor megtanítottál biciklizni? Kivittél a térre, és mondtad, hogy próbáljak menni körbe-körbe. Nagyon nehezen ment az elején, folyton elestem. Te csak mondtad, hogy ne adjam fel, menjek tovább. (…) Minden nap egy kicsivel jobb lett, egészen még meg nem tanultam. Hálás vagyok neked, hogy megtanítottad nekem: sohase adjam fel. Bár már nem vagy köztünk, a szívemben örökké élni fogsz, és amire tanítottál, azt mindig is követni fogom. Mindig szeretni foglak! – emlékezett soraiban Nándi.

Jolika még mindig hazavárja fiát 

– Ami tőlem telik, azt meg fogom tenni Jolikáért, az összefogás a legfontosabb. Ő nem igazán fogja fel, hogy mi történt, még mindig hazavárja Pétert, szereti, és hiányzik neki. Persze fáj, hogy a férje nincs többé, de tudja, hogy őt már nem fogja látni. A későbbiekben lesz neki nehéz, mert ragaszkodik a házhoz, és egyedül ez nem élet neki – mondta a temetésen a Lokálnak Baricz Dezső.

Sikeres színész

Szilágyi István 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ezután az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. Pályafutása alatt tagja volt az Irodalmi Színpadnak, a Vidám Színpadnak, a  Pécsi Nemzeti Színháznak, a Vígszínháznak és Győri Nemzeti Színháznak, ahonnan 2016-ban ment nyugdíjba.

Leghíresebb szerepei 

Az Aase-díjas magyar színművész az 1959-ben készült Égrenyíló ablak című filmben állt először kamera elé. Országosan ismertté 1968-ban Sípos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban. Legnagyobb sikerét az 1974-es Keménykalap és krumpliorr plakátragasztó Lópici Gáspár szerepével aratta. A Mafilm társulatához 1979-ben került, főként karakterszerepeket alakított. Az 1990-es években a lottó reklámarca is volt.