Még le is buktunk egy szórakozóhelyen, és a pasi persze megbocsátott neki

Kedves Szevér!

Ezzel a megszólítással kezdődik Bálint álnevű olvasónk alábbi levele, ami a napokban érkezett a Randiblog inboxába, a szokásos címünkre. Ha ön nem olvasott volna minket az utóbbi időben: Szevér arról írt nekünk nemrég, hogy szerelmes lett egy lányba, akinek azonban van barátja, és nem is akarja lezárni korábbi kapcsolatát. Szevér kérdésére, hogy ilyenkor mit lehet tenni, már érkezett egy válasz, hát nézzük most, hogy Bálint mit mond.

Bálint természetesen a saját tapasztalatai alapján mond véleményt, illetve ad tanácsot, ugyanis ő is volt már ilyen helyzetben: szintén összejött egy nővel, aki azonban nem volt szingli – rosszul működő kapcsolatban ugyan, de kapcsolatban volt. Alább olvashatja, hogy Bálinttal mi, hogyan történt, és hogy a történtekből milyen következtetéseket vont le, aztán ha úgy érzi, hogy ön is hozzá tudna tenni ehhez a témához, tudna mit válaszolni, esetleg szívesen mesélne, kérjük írjon ön is az alábbi címünkre!

„Én szinte ugyanezt átéltem, amit leírtál. Megismerkedtem egy nővel, akinek volt barátja, egyre többet találkoztunk, náluk nyilván nem működött a dolog, leginkább a szex. A pasi szereti őt, és a nő is viszont, csak épp hiányzik a kapcsolatból 1-2 olyan összetevő, ami nélkül nincs normális kapcsolat. Ezért is tudtuk megismerni egymást.

Eleinte nem zavart, hogy második vagyok, de 2-3 hónap után elkezdtem érezni iránta, és jöttek a gondok, rájöttem, hogy ha velem csalja a pasiját, soha nem fogok tudni megbízni benne, viszont szépen lassan szerelmes lettem. Ő elkezdett ígérgetni, hogy szakít stb., a vicces, hogy még le is buktunk egy szórakozóhelyen, és a pasi persze megbocsátott neki. A végén 8 hónap szenvedés után szerelmesen ott maradtam egyedül. Ez úgy bő egy éve történt.

A meglátásom-tanácsom: azt vettem észre, ez a pár megalkuvó kényelmes, benne vannak egy rossz kapcsolatban, de félnek elszakadni, mert így legalább nincsenek egyedül, meg azért elvannak. A nő továbbra is csalja a pasiját, csak épp már nem velem, én bő egy év után szinte még mindig minden nap gondolok rá, nem tudom kiverni a fejemből, mert nem kaptam meg, szóval nemrég eldöntöttem, hogy pszichológushoz fordulok.

Hogy mi a tanácsom? Zárd le, még mielőtt komolyra fordul, annyi rendes nő vár még rád, aki tényleg rendes. Idővel, ha helyreáll a lelki békéd, megérzik majd mások is, és egyszer csak betoppan majd...”