Egy mini hamburger, ahogy azt a Teletálnál elképzelik - avagy a DIY kimaxolása

Mióta a menzakaját a sokadik reform- és költségcsökkentési hullám együttes erővel a hóvégi maradékokból összehányt kolikaják színvonala alá süllyesztette, néha kajarendeléssel oldom meg serdületlen gyermekeim táplálkozását. Igyekszem a levesek, főzelékek és egyéb normálisabb ételek felé terelni őket, de néha én is elgyengülök, mint egyszeri nagykövet, ha kap egy ezer képből álló zipfájlt. Így esett életünkben először az ún. mini hamburgerre a választásunk.

És utólag már örülök, hogy nem mondjuk dobostortát kértem, aztán ott lett volna az ajtóban néhány tojás, púpozott evőkanálnyi porcukrok, vaníliás cukor, liszt, kakaó, margarin, meg a satöbbik között mondjuk szeretett kollégám, a világszerte világhírű zeneművész, Pándi Balázs. A csomagot kibontva ugyanis ez a látvány fogadott:

(Az étlapon amúgy zárójelben azt feltüntették, hogy mit jelent a "mini hamburger" fantázianév, azt viszont nem, hogy ez házi összerakással jár együtt. És persze lehet az az érv, hogy ha összerakják, akkor a szószok vagy a savanyú eláztatta volna a húst vagy a zsemlét, de ezt az érvet mondjuk az, hogy a csalamádéra és az uborkára halmozták a húst, kissé gyengíti.)