Új korszak kezdődik Nagy-Britanniában

Negyvenhét évnyi tagság után január 31-én éjfélkor az Egyesült Királyság hivatalosan is kilép az Európai Unióból. A precedens nélküli eseménnyel egy korszak lezárul, és kezdetét veszi az úgynevezett átmeneti időszak, amely lényeges változást nem jelent a mostani állapotokhoz képest. A tárgyalások a jövőbeli kapcsolatról csak hetek múlva kezdődhetnek. Ennek kimenetele évtizedekre meghatározza majd a két fél kapcsolatrendszerét.

A 2016. június 23-i népszavazás óta egyetlen dolog volt biztos a Brexit ügyében, ez pedig a bizonytalanság, mind politikai, gazdasági és jogi értelemben. A brit társadalmat teljesen megosztó népszavazás óta két kormányfő is távozott posztjáról, két választást is tartottak (Brexit-kronológiánkat a cikk alján olvashatják).

A politikai diskurzusban korábban nem látott ellentétek kerültek felszínre, addig nem tapasztalt jogi ellentmondásokat kellett feloldani az intézményrendszernek. Három és fél éven át a közbeszédet az EU-ból történő kilépés kérdése uralta, amibe a társadalom egy része belefásult. A brit sajtóban

csak Brexit-fáradtságként aposztrofálták ezt a jelenséget.

Azzal, hogy a konzervatívok magabiztosan nyerték meg a decemberi előrehozott választást véglegessé vált a britek távozása az európai közösségből, ezzel a 2016-os választói akarat került megerősítésre. Eldőlt, hogy a kiválás rendezett körülmények között valósul meg, elkerülve ezzel a legkedvezőtlenebb forgatókönyvet. Egyértelmű választ arra, hogy mit jelent a Brexit Európa és Nagy-Britannia számára arra választ csak a következő hónapok tárgyalásai után kaphatunk.

Új korszak kezdődik

A február 1-jével kezdődő átmeneti időszak alatt Nagy-Britannia jogilag már nem lesz tagja az EU-nak, de továbbra is a jelenlegi szabályrendszer maradna érvényben a szigetország és az Unió között. Gazdasági értelemben kilépésről csak az átmeneti időszak végén lehet beszélni.

London szeretné lezárni a tárgyalásokat még ebben az évben, Brüsszelben viszont szkeptikusak, hogy ennyi idő alatt sikerülhet tető alá hozni egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodást

A Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodás lehetőséget adott ennek az átmeneti időszaknak a kétszeri hosszabbításra, alkalmanként egy-egy évvel, ha London ezt kéri, de a kérvényt ebben az esetben június végéig be kellene terjeszteni az EU-hoz.

A következő 11 hónap tehát nagy változást nem jelent a cégek és az uniós állampolgárok számára, akik ezek után is szabadon utazhatnak, kiköltözhetnek és egyszerűsített módon igényelhetnek letelepedési engedélyt. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a korábban érkezőkre. Idén még biztosan személyi igazolvány is elég lesz az országba való belépéshez és az országban tartósan élő uniós állampolgároknak vagy diákoknak sem kell tartaniuk attól, hogy távozásra szólítják fel őket.

A briteknek az átmeneti időszak végéig fizetniük kell az uniós tagdíjat, és teljesíteni kell a közös határozatokat, miközben a döntéshozatalba már nem szólhatnak bele, de az elmúlt évek politikai csatározásai után ezt már kevésbé bánják.

A kereskedelmi kapcsolatokban sem várható fennakadás. Az Egyesült Királyság továbbra is a tagja marad a vámuniónak és az egységes piacnak, így legalább 2020 végéig biztosítaniuk kell az áruk, a tőke a szolgáltatások és a személyek szabad áramlását, az EU négy alapszabadságát.

Továbbra is vámmentes marad a kétoldalú kereskedelem az EU 27-ekkel, míg harmadik országokkal szemben az uniós vámtarifákat kell alkalmazni.

A magyar cégek számára is az lesz a nagy kérdés, hogy Londonnak sikerül-e és milyen feltételekkel szabadkereskedelmi megállapodást kötni az EU-val ebben az évben, de legkésőbb 2022 előtt.

Az átmeneti időszakkal Nagy-Britannia időt kap arra, hogy megkösse a kétoldalú kereskedelmi megállapodásait más országokkal és felkészüljön az új helyzetre, így például a vámellenőrzésekre a határokon.

Káosz a határokon?

Az üzleti szektor a rendezetlen, vagyis a megállapodás nélküli kilépés elleni legfőbb érve a gazdasági bizonytalanság mellett az volt, hogy a vámellenőrzések azonnal bevezetése óriási káoszt okozna a határokon.

A Boris Johnson vezette konzervatív kormány is készített egy forgatókönyvet a vészhelyzetre, amelyben elég súlyos következményekkel számoltak. Becslésük szerint a La Manche csatornán átkelő tehergépjárművek 85 százaléka nem lenne felkészülve a vámellenőrzésre a francia oldalon, és emiatt több napos késésekre számíthatnak a szállítmányozásban.

Az Operation Yellowhammer névre keresztelt jelentés szerint az azonnali, megállapodás nélküli kilépés a gyógyszerellátásban is fennakadásokhoz vezetett volna, mivel az Egyesült Királyságban forgalmazott gyógyszerek háromnegyede a Csatornán át érkezik a szigetországba. Az élelmiszerellátásban csökkenne a friss élelmiszerek aránya, emelkednének az árak.

Mivel sikerült elkerülni a rendezetlen Brexitet, így a fent említett forgatókönyv megvalósulására nem kell számítani, de a brit gazdasági szereplők figyelmeztetnek arra, mindez valósággá válhat, ha az idő szűkössége miatt nem sikerül megállapodni az EU-val egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról.

A kilépési tárgyalások egyik legérzékenyebb kérdése mindvégig az ír-északír határkérdés volt.

Az 1998-ban az északír polgárháborús helyzet rendezésére létrejött nagypénteki megállapodás egyik lényeges eleme, hogy az Egyesült Királysághoz tartózó Észak-Írország és Írország között nem épülhet ki fizikai határ

Ezt elkerülendő Boris Johnson a 2019 őszi kilépési tárgyalásokon elődje javaslatán úgy módosított, hogy nem a szárazföldön, hanem a Brit-sziget és az Ír-sziget közé húzna vámhatárt. Így minden, az Egyesült Királyságból Észak-Írországba tartó áruforgalmat exportadó sújtana, ugyanakkor az Észak-Írországon belül maradó termékek után visszatérítést kapnak az északír vállalkozások, s csak az Írországba továbbhaladó áruforgalom fizet majd teljes adóösszeget.

Még csak most jön a java

Az eddig kilépési tárgyalások sem voltak egyszerűek, de szakértők szerint a vélhetően februárban induló tárgyalássorozat még ennél is nagyobb feladatnak bizonyulhat.

A brit kormányfő által megadott határidőket nézve 11 hónapjuk van a feleknek arra, hogy 47 év alatt kialakított minden gazdaság, jogi és politikai szabályrendszert lebontsanak és „újratervezzenek”.

Nem véletlen, hogy Brüsszelben egyre többen mondják, hogy a briteknek élniük kellene az átmenti időszak meghosszabbítással, hiszen csak az előkészületek hónapokat vehetnek igénybe, és az összes uniós tagállam parlamentjének jóvá kell azt hagynia.

A következő hónapok tárgyalásai több évtizedre befolyásolják a gazdasági kapcsolatokat, így már csak ezért sem várható gyors megoldás, nyilatkozták a The Guardian napilapnak elemzők. 

A brit kormány már korábban is jelezte, hogy a Kanadával kötött uniós egyezményhez hasonló, de annál jóval szélesebb körű szabadkereskedelmi megállapodásra törekszik az EU-val.

A szerződés hatálya kiterjedne a szolgáltatások kereskedelmére is.

Ez azért lenne fontos London számára, mert a szolgáltató szektornak a részesedése az ország éves gazdasági kibocsátásából 80 százalék körüli, ezen belül is meghatározó a pénzügyi szektor teljesítménye.

A britek tehát szeretnék megőrizni a vámmentességet termékeik és szolgáltatásaik számára, de kérdés, hogy ennek fejében milyen feltételeket támaszt az Európai Unió. Brit közgazdászok szerint nem biztos, hogy Brüsszel érdeke egy Szingapúrral kötött megállapodáshoz hasonló megegyezés a britekkel. Miközben a kedvező kereskedelmi feltételeket élveznék, nem kellene az uniós szabályozóknak megfelelniük, így versenyelőnybe kerülhetnének, vélekednek egyes elemzők.

Amennyiben nem sikerül szabadkereskedelmi megállapodásra jutni az EU-val akkor a kétoldalú kereskedelemben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) általános szabályrendszere lép életbe 2021. január 1-től, amely mindkét fél számára kedvezőtlen lehet.

Tucatnyi kérdés vár megoldásra

Az átmeneti időszakban számtalan más kérdést is rendezni kell. Többek között a katonai, biztonságpolitikai, oktatási, munkajogi, és például halászati egyezményeket kell újratárgyalni és megállapodni az uniós polgárok helyzetéről is.

Londoni elemzők szerint az is kérdés, hogy a kanadai típusú szabadkereskedelmi megállapodásért cserébe, milyen feltételeket hajlandó biztosítani a brit kormány.

A külföldi állampolgárok kérdése is tárgyalások fókuszába kerül majd.

Akik az átmeneti időszak lejárta után érkeznek letelepedési szándékkal, azokra már a brit kormány által tervezett új szabályok vonatkoznak.

Boris Johnson szerint az uniós bevándorlási szabályozás diszkriminatív az EU-n kívüli országokból érkezőkkel szemben, a brit kormány ezért mindenkire egyformán érvényes, az ausztráliaihoz hasonló, pontozásos elbírálásra alapozott szabályozást tervez bevezetni 2021-től, ha csak másban nem állapodnak meg az EU-val a tárgyalásokon.

A napokban jelentették be, hogy a magasan képzett külföldi szakemberek gyorsított eljárással kaphatnak tartózkodási és munkavállalási engedélyt. A brit kormány hétfőn közzétett szabályozási tervezete nem szabna felső korlátot. Az intézkedéssel a kormány célja, hogy az Egyesült Királyság az innováció élvonalában maradhasson.

Brexit-kronológia

2020. február 1. – Nagy-Britannia hivatalosan is kilép az Európai Unióból, megkezdődik az átmeneti időszak, amely kétszer, alkalmanként egy-egy évvel meghosszabbítható.
2020. január 29. – Az EP jóváhagyta Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnéséről szóló megállapodást.
2020. január 22. – Lezárult a Brexit-megállapodás tárgyalása a brit parlamentben, amelyet Erzsébet királynő formálisan is jóváhagyott.
2019. december 12. – A hivatalban lévő kormányfő, Boris Johnson nagy főlénnyel megnyerte az előre hozott választást, ezzel végleg eldőlt, hogy meglesz a konzervatívok többsége a törvényhozásban a kilépésről.
2019. október 19. – Johnson, aki kampányában október 31-i kilépést ígért, kezdeményezte a kilépés újbóli elhalasztását, amelyre London január 31-ig kapott újabb haladékot.
2019. szeptember 4. – Egymás után több fontos szavazást bukott el Johnson a brit alsóházban. A képviselők arra kötelezték a miniszterelnököt, hogy újabb halasztást kérjen az EU-tól, ha csak így lehet elkerülni egy október 31-i rendezetlen Brexitet.
2019. augusztus 28. – Az új kormányfő a parlament öthetes felfüggesztését kérte II. Erzsébet királynőtől, amelyet végül egy bírósági ítélet helyez hatályon kívül.
2019. július 23. – A Konzervatív Párt tagsága Boris Johnsont választotta miniszterelnöknek.
2019. május 23. – Mint teljes jogú tagok, a britek is szavaztak az európai parlamenti választásokon. Ezután ígéretéhez híven lemondott Theresa May posztjáról.
2019. április 19. – A rendkívüli EU-csúcson október 31-ig kaptak a britek halasztást.
2019. március 21. – Az Európai Unió hozzájárul a kilépés halasztásához.
2019. március 14. – A brit alsóház felszólította a kormányfőt, hogy kérjen halasztást az EU-tól, legalább június 30-ig.
2019. január 15. – A brit alsóház korábban nem látott többséggel, 230 vokssal leszavazta a miniszterelnök Brexit-megállapodását. A képviselők március 12-én másodszorra, majd március 29-én harmadszorra is elutasítják a javaslatot.
2018. december 12. – Theresa May az alsóházi képviselők által kezdeményezett bizalmi szavazást, de közölte, hogy a következő választásokon már nem ő vezeti a pártot.
2018. november 25. – Az uniós országok vezetői brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozójukon aláírták a megállapodást a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről és a politikai nyilatkozatot a jövőbeli kapcsolatokról.
2018. február 28. – Az Európai Bizottság közzéteszi az Egyesült Királyság és az EU közötti kilépési megállapodás tervet.
2017. június 19. – Brüsszelben megkezdődtek a brit EU-tagság megszűnéséről szóló hivatalos tárgyalások.
2017. június 8. – Az előre hozott parlamenti választásokon a kormányzó Konzervatív Párt elvesztette abszolút többségét és csak az északír Demokratikus Unionista Párttal együtt tud kormányt alakítani.
2017. április 29. – Az EU 27 tagállamának vezetői brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozójukon megállapodtak a Brexit-tárgyalásokra vonatkozó iránymutatásaikról.
2017. március 29. – A miniszterelnök elindítja a kilépést szabályozó lisszaboni szerződés 50. cikkelyét. Erre korábban még nem volt példa az unió történetében.
2016. június 23. – A Brexit-népszavazáson szavazók 51,89 százaléka a kilépésre voksolt. A döntés David Cameron kormányának bukásához vezetett. Theresa May belügyminiszter három héttel később átvette a miniszterelnöki megbízást.

Tweet