Vidnyányszky Attila jól odaszólt Mácsai Pálnak, megvédte Eszenyi Enikőt

Kemény üzenetet küldött a Színház című folyóiratnak és Tompa Andreának is. A színházkritikusok munkáját meg lényegében feleslegesnek nevezte, hiszen úgyis a néző dönt.

Interjút adott a Pesti Hírlapnak Vidnyánszky Attila, a színháztörvény és a színházak közötti összefogás témájának apropóján pedig elég erős mondatokat címzett Mácsai Pálnak, aki például a hvg.hu-nak adott tavaly decemberi interjújában is a színházszakmai szolidaritás hiányáról beszélt. Vidnyánszky egyrészt nem ért egyet ezzel a hiánnyal, másrészt szerinte a tavaly decemberi Madách téri tüntetés sem volt szakmai.

„Három színház meg az alternatív színházak csoportja eldöntötte, hogy tüntet, miközben a színházak 90 százaléka szerint ez nem helyes, mert ahol politikusok lépnek fel, az nem szakmai tüntetés. Meggyőződésem, hogy sokan azért nem mentek el a tüntetésre, mert azt politikailag motivált és manipulált félinformációk alapján szervezték. Úgy állították be magukat, mintha az egész szakma nevében szólnának. Amíg a megszólalásokból áradó gőg nem szűnik, addig esély sincs normális dialógusra.

Valószínűleg az fáj Mácsainak, hogy csak három színház ment el, és nem huszonöt. Lehet, hogy az a huszonöt nem ért vele egyet.

Vidnyánszky védelmébe vette Eszenyi Enikőt, a Vígszínház igazgatóját, aki viszont nem vett részt a tüntetésen – egy friss interjúban ő ezt azzal indokolta, hogy nem akar politikai térbe belépni. „Nézzék meg, mit művelt a liberális sajtó Eszenyi Enikővel, amiért nem vett részt a tüntetésen. A liberális szemlélet szerint sokféle gondolat lehetséges, mégis azt éljük meg, hogy aki mást gondol, azt megbüntetik. De szerencsére már nem azokat az időket éljük a színházi szakmában, hogy csak egyet lehet gondolni. Már nem kell egyfelé igazodni” – mondta Vidnyánszky.

A Nemzeti Színház igazgatója a színházkritikusokról is megosztotta gondolatait, annak apropóján, hogy a legutóbbi bemutatójukról, Örkény Macskajátékáról szóló kritikát a Színház című folyóirat grafikákkal volt kénytelen illusztrálni, mert nem adott azokból a jelenetfotókból, melyeket közpénzből készített a színház. Vidnyánszky ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a főszerkesztővel, Tompa Andreával régóta tartó vitájuk van. „Ő mindent elkövetett, hogy külföldön befeketítsen, amikor átvettem a Nemzeti Színházat” – mondta, hozzátéve, hogy egy intézmény jóhírének védelme elsődleges igazgatói feladat, ezért a kompetenciájába tartozik, hogy megtagadja a fotók használatát. Vidnyánszky azt mondta, ha tudja, hogy egy orgánumnak ellenséges a hozzáállása, ha megkérdőjelezi a Nemzeti Színház létjogosultságát is, „számomra az a lap nem létezik mint szakmai fórum”.

Vidnyánszky nyolc-tíz éve nem olvas kritikát, most a fia, ifj. Vidnyánszky Attila színházi munkája miatt kapcsán kezdte el újra. „Gazemberség, ahogy őt is pusztítják, és nem szuverén alkotóként kezelik, és az én kultúrpolitikai működésem rá is árnyékot vet” – üzent a Kritikusok Céhe egy részének, majd konkrétan azt ajánlotta, hogy

a nézők ne olvassanak kritikát.

„Menjen színházba, háborodjon fel, fanyalogjon vagy rajongjon őszintén. Legyen elfogult vagy méltányos. De döntse el maga! Csak a nézői visszajelzésnek van hitele. Az viszont szent. A nézőnek mindig igaza van!”

Ami a távlati terveit illeti, a Nemzeti Színház igazgatójának 2023-ig tart a kinevezése, de nem döntött még a folytatásról.