A korrupció rövid távon növeli a GDP-t?

Mekkora károkat okoz, hogy az EU második legkorruptabb országa vagyunk és hogy az EU-s pénzek körül is sok a korrupciógyanú? Mit tehetnek a civil szervezetek, az uniós hatóságok, és mi az állam feladata? Ez volt a fő témája a Transparency International konferenciájának, ahol az OLAF főigazgatója is felszólalt, de a kormány is odaküldött egy helyettes államtitkárt.

Soros – a kormány gyakran ennyit reagál a korrupciós jelentésekre, legutóbb is ez volt a válasz, amikor a Transparency International közzétette, hogy az EU második legkorruptabb országa lettünk. Ezért is volt pozitív fejlemény, hogy most, amikor a TI konferenciát szervezett az EU-pénzek elköltésének vizsgálatáról, nemcsak az OLAF főigazgatóját tudták elhívni, hanem elfogadta a meghívást egy minisztérium is.

Martin József Péter, a TI Magyarország ügyvezető igazgatója arról beszélt a rendezvény elején, hogy Magyarország gyakran rosszul költi el az európai adófizetők pénzét, hosszú a szabálytalanságok listája. 2018-ig húsz olyan ügy volt, amelyet az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF feltárt, a magyar ügyészség viszont nem hozott döntést – most már javul a helyzet e tekintetben. A közbeszerzésekkel is baj van, az EU-pénzből megvalósuló projektek 90 százalékában 25 százalékos az átlagos túlárazás.

Az OLAF egyik legfontosabb feladata, hogy lépést tartson azzal, ahogyan a bűnszövetkezetek és a korrupt szervezetek egyre inkább nemzetköziek lesznek és kihasználják a technikai fejlődést – mondta Ville Itala, az OLAF főigazgatója. Aki arra számított, hogy konkrét magyar esetekről fog beszélni, annak csalódnia kellett, egy óvatos beszédet tartott, azt azonban megemlítette: sok országban problémát jelent, hogy a helyi hatóságok máshogy állnak hozzá a vizsgálatokhoz, mint az OLAF. Ezért jobb szabályozásra lenne szükség, hogy egyértelművé tegyék, miként kell az államoknak és a helyi hatóságoknak együttműködniük az OLAF-fal.

Nem légüres térben folytatjuk a vizsgálatainkat, kölcsönös bizalomra van szükség – üzent az államnak és a civil szervezeteknek. Az után, hogy az OLAF befejezett egy vizsgálatot, nem tehet mást, mint hogy bízik a helyi hatóságokban.

De a polgároknak joguk van ahhoz, hogy megtudják, ha az országon belül nem folytatják azt a vizsgálatot, amit az OLAF elkezdett, és azt is, hogy mi ennek az oka.

Zubkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője azzal kezdett: azt is kiolvashatjuk a globális korrupcióérzékelési jelentésről, hogy az EU világszerte a legjobb a korrupcióellenes harcban. Csakhogy ennek „van egy kis szórása”, mi az utolsó előttiek vagyunk a 100-as listán 44 ponttal (ahol a 100 a tökéletesen korrupciómentes)

ha mi is a dán 87 pontos értéket érnénk el, a Transparency a leépítéseket fontolgatná a magyar irodáiban.

De európai szinten is vannak bajok, az üzleti életben megkérdezettek alig harmada gondolja például úgy, hogy aki korrupt, azt megfelelően büntetik.

„Nyilván célpontként vagyok itt” – ezzel nyitott Szalóki Flórián, az Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkára.

A közbeszerzés szubjektív műfaj

- mondta, mert azt engedi az irányelv, hogy szűkítsék a versenyt, de azt nem határozzák meg, hogy mennyire. Erre példának az M6-os autópálya utolsó szakaszának építését hozta fel: ha úgy találnák az auditon, hogy túlságosan leszűkítették a pályázati feltételeket, akkor a pénz negyedét bukhatná az ország. De arra is kitért: fontos a sajtó szerepe, az OLAF gyakran azokra az ügyekre figyel fel, amelyek a médiában jelentek meg először.

A korrupciógyanús ügyekben a veszteség nemcsak a konkrét pénz, hanem az is, hogy rossz viselkedésre ösztönzi a gazdasági szereplőket – magyarázta Czibik Ágnes, az Átlátható Kormányzás Kutatóintézet ügyvezető igazgatója. Egyre inkább azt látni ilyenkor, hogy a pályázatoknál nem a teljesítmény a fontos, hanem a pályázatírás és a kapcsolatrendszer.

Anton Schrag, az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának magyar ügyekkel foglalkozó osztályvezető-helyettese ennél szigorúbban fogalmazott: ő azt mondta, a korrupció egyszerűen lopás.

A magyar esetben sem szabad azt gondolni, hogy csak az uniós közpénzből lopnak, ugyanígy elveszik ezt a pénzt azoktól a magyaroktól is, akik ebből az összegből valami hasznosat is kaphatnának

- tette hozzá. Ami az ellenőrzést illeti, szerinte Magyarországon az egyik legnagyobb probléma az átláthatóság hiánya: nagyon sok információt nehéz beszerezni. Ha egyáltalán lehetséges, akkor is gyakran eldugva, nehezen kereshető módon teszik közzé az adatokat. Abban a konferencián felszólaló kutatók egyetértettek, hogy ők még valahogy át tudják látni az információkat, de ahhoz, hogy egy átlagpolgár vagy egy újságíró több mindent megtudhasson, sokkal nagyobb átláthatóságra volna szükség.

Kállay László, a Kisvállalkozás-fejlesztési Központ igazgatója egy érdekes mellékhatást osztott meg:

minél korruptabb módon használja fel egy ország az EU-pénzeket, rövid távon a GDP-jére ez annál jobb hatással van. Hosszú távon már egyértelműek a károk.

Dencső Balázs, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF) főigazgatója mindehhez azt tette hozzá, az állampolgárok sokszor nem tudják, hogy az uniós támogatások valójában mekkora hatással vannak az ő életükre. A saját állásinterjúikon gyakran nem tudnak a jelentkezők a környezetükből három EU-projektet felsorolni – mesélte el.