Így viheti jégre országát az erős vezető

Kína óriási gazdasági fejlődésével majdnem egyidősek azok a jóslatok, amelyek szerint egyszer vége szakad a nagy menetelésnek. Akad olyan Kínával foglalkozó újságíró, aki eddig nem hitt a szkeptikusoknak, ám immáron ő is közéjük tartozik.

Kína átalakulása az elmúlt három évtizedben lenyűgözi azokat, akik látták az országot az 1990-es évben és mostanában is, ám számos könyv megjelent, például A Kína közelgő összeomlása című 2001-ben megjelent kötet, amely azt jósolta, hogy ez a gazdasági csoda is csak három napig fog tartani. Gideon Rachmam, a Financial Times (FT) vezető publicistája nem tartozott a kétkedők közé, sőt írt egy könyvet kínáról (címe: Easternisation), amelyben arra a következtetésre jutott, hogy Kína felemelkedési át fogja formálni az egész világot.

Az elmúlt időszakban azonban kétségei támadtak. Nem azért, mert a kínai gazdaság növekedése 30 éve nem látott viszonylagos lassú tempóra csökkent, vagy azért, mert Hongkongban lázadássá mélyült a kínai egypártrendszerrel szembeni elégedetlenség. Kétkedéseinek fő oka a Hszi Csin-ping államfő körül kialakult személyi kultusz. A maoista berendezkedés kudarca után az országot kormányzó kommunista párt irányítói igyekeztek elmozdulni a kollektív vezetés felé. Ennek részeként időkorlátot vezettek be a vezetői posztok betöltésére, így az államfői tisztségre is, amit Hszi megszüntetett.

Gondolatok az alkotmányban

További riasztó jel, hogy Hszi "gondolatai" bekerültek az ország alkotmányába, és a párt tagjait, a diákokat és az állami alkalmazottakat kötelezik arra, hogy tanulmányozzák ezeket. Plakátok hirdetik az államfő bölcsességét az utcákon, Sanghajban még egy olyan is van, amely úgy ábrázolja Hszit, hogy fénysugárnyalábok indulnak a fejéből.

Az elnök támogatói szerint erős vezetésre van szükség a korrupció visszaszorításához, a környezet megtisztításához és az ország irányításához az USA-val vívott kereskedelmi háborúban. Szerintük az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy az egypártrendszer összeegyeztethető a gyors gazdasági növekedéssel.

A személyi kultusz azonban rövid úton elvezet ahhoz, hogy az óvatos (aggódó) beosztottak ne a valóságról tájékoztassák a vezetőt, hanem arról, amit szerintük hallani akar. És ennek vannak jelei a mai Kínában. Hongkongban például még a Peking-párti személyiségek is frusztráltak attól, hogy a fővárosban nem hallgatják meg őket, hogy nem tudják rávenni a kínai vezetést a rugalmasabb politika követésére. És ugyanez a helyzet Tajvannal, ahol Hszi szívózása a sziget és a szárazföld egyesítése mellett ellentétes hatást ért el: megerősítette a szigetország függetlenségpárti vezetését.

Elidegenített barátok

Ugyanilyen kudarcot az államfő nemzetközi politikája. Tény, hogy Donald Trump amerikai elnököt aligha lehetett volna eltéríteni attól, hogy kereskedelmi háborút indítson Kínával szemben, ám Hszi kormányának keménykedése belső és külső potenciális barátait is ellene fordítja. Ennek jele, hogy az EU immár "rendszerszintű versenytársnak" tarja Kínát. A hazai pályán az állam szerepének erősítése miatt egy kínai akadémikus nemrégen azt mondta, hogy úgy érzi: egyre inkább egy totális államban él.

Tény, hogy az elmúlt években sikerek is fűződnek az első számú kínai vezető nevéhez. Megerősödött a kínai hadsereg és elmozdult a hatalmi egyensúly Ázsiában Kína irányába. Egyes kínai vállatok technológiai nagyágyúkká váltak, például az 5G terén a Huawei, amely megosztja a Nyugatot: az USA kiátkozná, de például az Egyesült Királyság üzletelne vele.

A belpolitikai helyzet stabil, amihez hozzájárul, hogy az állam a modern technológiát, például az okostelefonokat is felhasználja polgárai megfigyelésére. Szóval lehet, hogy nincs alapja a kétségeknek Kína további emelkedésével kapcsolatban, bár az FT publicistája szerint a Hszi körüli személyi kultusz erősen táplálja ezt az érzést.