Hegedűvel gyógyít Bátorfi doktor

A női válogatottat először olimpiára juttató Bátorfi Zoltán, illetőleg legendás nővére, Csilla az édesapjától, Istvántól tanult pingpongozni. A hegedülés megmaradt a papának. A női válogatottat először olimpiára juttató Bátorfi Zoltán, illetőleg legendás nővére, Csilla az édesapjától, Istvántól tanult pingpongozni. A hegedülés megmaradt a papának.

Több mint harminc éve gyógyít gyerekeket Újpesten dr. Bátorfi István. Különleges módszert alkalmaz: gyakorta hegedül megszeppent pácienseinek.

Autodidakta módon tanult meg bánni a hangszerrel, és amikor gégerák miatt beszédhangját elvesztette, a muzsika segítségével kommunikált a gyerekekkel.

Misztikus eszköz ez. Amint megszólal, a hozzám érkező kicsik általában elfelejtik, hogy a doktorhoz jöttek. Akár a kezükbe is adom, így elterelődik a figyelmük a bajról – meséli Bátorfi, aki fiatalon testnevelőtanárnak készült.

Tehetséges focista volt, aztán az asztalitenisz lett a mindene. – Vépen, egy kis faluban éltünk, ott bolondultam bele. Pedig először „büntetésből” ragadtam ütőt: a tanár úr, aki egyébként pingpong-játékvezető volt, ha rosszak voltunk, a tornaterembe parancsolt, ott kellett püfölnünk a labdát. Ma már áldom érte.

A középiskola után, maga sem tudja, miért, az orvosira jelentkezett.

– A hivatásom került előtérbe, de mivel gyermekeink születtek, biztos voltam, hogy beléjük oltom a sport szeretetét. Nem volt kérdés, pingpongozni fognak.

Habár a sport megmaradt az életében – még ma is, túl a hetvenen: igazolt versenyző –, az oktatás lett a hobbija.

Csillával éjszakánként gyakorolták a BVSC-ben a szervát, s habár Zoltán nem volt ennyire megszállott, mégis válogatott lett. De ő már fiatalon edzőnek készült.

A Bátorfi gyerekek beírták nevüket az asztaliteniszezés nagykönyvébe. Csilla kilencszeres Európa-bajnok, játékosként öt olim­pián indult.

Zoltán Spanyolországban profiskodott, ma női szövetségi kapitány. Irányításával, első alkalommal indulhat magyar csapat az ötkarikás játékokon.

– Mindent megkaptam a sporttól, de a legnagyobb ajándék az volt, amikor Atlantában három Bátorfi is ott volt az olimpián. Csilláék az asztal mellett küzdöttek, én pedig legszívesebben belekiabáltam volna a világba:

ők az én gyerekeim.