Olyan, mintha ufók költöztek volna Koppenhága mellé

A körkörös településszerkezet ötszáz éve foglalkoztatja a tervezőket

Néhány hete járta be a hazai és a nemzetközi sajtót az a dán lakópark-koncepció, amelyben a házak és a telkek egy körben helyezkednek el. Minden kör tizenhat, egyenlő részre osztott, ék alakú telekből áll a matematikai szabályoknak megfelelően, a maradék részen egyetlen közös út vezet be a kör szívébe, ahol a közösségi térben leparkolható az autó, és a lakóközösség minden tagja összefut.

Néhány hete kiemelkedő figyelem övezi azt a dán lakóparkot, amelyet az ország fővárosa mellett hoztak létre, a tervező Erik Mygind tájépítész volt, aki már a hatvanas években foglalkozott a kör alakú településszerkezetekkel a társadalmi interakció kontextusában.

(A telkek egyébként egyenként 400 négyzetméteresek, vagyis nagyjából a magyar kertvárosi méreteknek megfelelők, ehhez igazítva a ráépített házak alapterülete is nagyon hasonlít az átlagos magyar méretekre.) A Bröndby Garden City névre keresztelt lakópark képei a hazai Facebook-közösség körében azonban kaptak „hideget-meleget” egyaránt, amiből jól látszik, hogy egy hasonló koncepció itthon nem feltétlenül lenne sikeres.

Pedig Mygind még csak nem is találta fel a spanyolviaszt a koncepciójával, ugyanis saját bevallása szerint (is) hűen követte a 18. századi dán városok és falvak elrendezését. Sok tekintetben ez az egyik legelőnyösebb közösségi tervezés, hiszen a körkörösen elrendezett települések lakói könnyedén rálátnak egymásra, és azzal is közvetlen kapcsolatban maradhatnak (nagyobb társasági tevékenység nélkül is), akivel nem közvetlen szomszédok. A kör szívében elhelyezett közösségi tér ugyanis mindenkit összekapcsol a körön belül.

A jelek szerint ezt a szociális kapcsolatot nemcsak a dánok ismerték, hanem például a velenceiek is. Budapesttől autóval félnapi járásra, az egykori velencei köztársaság északi részében helyezkedik el Palmanova. A várost a 16. században alapították, és minden egyes négyzetméterét megtervezték. A kör alakú város érdekessége, hogy egy kilencszögletű erődítmény veszi körbe, amelyet a 18. századig szinte senkinek sem sikerült bevennie. A Habsburgoknak biztos nem, és amikor mégis, Napóleon átgázolt a területen, és csak a békeszerződésekkel került a város az osztrák királyi családhoz.

A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja