Menekültek a Földközi-tengeren: a halál kockázata nő, a menedékjog esélye csökken

2016-ban 3230 ember vesztette életét, miközben megpróbált a Földközi-tengeren átkelni Európába. Azóta a halálesetek száma visszaesett – de az átkelés egyre veszélyesebbé vált.

Ezt az eredetileg német nyelven megjelent elemzést az Eurológus blog és az Európai Adatújságírók Hálózata (EDJnet) közötti együttműködés részeként közöljük. Az eredeti cikk itt olvasható, szerzője Ralph Janik (Addendum)

Tunézia, Pakisztán, Elefántcsontpart, Algéria és Irak: ebből az öt országból indult a 2019-ben Olaszországba tengeren át érkező migránsok többsége. Legtöbbjüknek rosszak a kilátásai arra nézve, hogy védelmet kapjanak Európában. Még 2017 februárjában az Európai Bizottság állásfoglalásában arra panaszkodott, hogy a menedékjogi folyamatban gyakoriak voltak a „visszaélések és túlkapások”, és hogy a menedékjogi rendszert ezért „elözönlötték az olyan emberek kérelmei, akik nem védelmet akartak, hanem azt, hogy javuljanak a – gyakran borzalmas – életkörülményeik”.

Az EU-s Bizottság becslése szerint a Földközi-tenger középső részéről kimentett migránsok 70 százaléka nem erőszakos konfliktusok vagy elnyomó rezsimek elől menekült; mára ez a szám még magasabb lett, 80 százalék. Míg a Görögországba érkező migránsok nagy többsége olyan országokból jött, hogy jó eséllyel kaphatott menedékjogot – többnyire Szíriából, Afganisztánból, a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Irakból –, a többi útvonalon a helyzet nagyon más: a becslések szerint Olaszországban csupán a menedékkérők 50 százalékának volt esélye a pozitív kimenetelre (beleértve az oltalmazotti, a humanitárius és az átmeneti védelmet); 2016-ban ez a szám csupán 35,9 százalék volt, 2017-ben pedig 31,6 százalék.

A helyzet hasonló 2018 és 2019 esetében is: az újonnan érkezők többsége olyan országokból érkezik, amelyeknél alacsony a menedékjogi kérvények elfogadásának aránya (Tunézia, Pakisztán, Elefántcsontpart és Algéria, Banglades, Szudán, Guinea, Marokkó, Kamerun, Egyiptom, Szenegál, Mali és Nigéria).

Származási ország a földközi-tengeri középső útvonalon

Az Olaszországba tengeren érkező migránsok az országok sokkal szélesebb köréből jönnek, mint azok, akik Spanyolországba vagy Görögországba érkeznek (a számok százalékban értendők %).

*Az „Egyéb” országokból érkező 367 ember közül a többség Iránból (103), Törökországból (58) és Afganisztánból (36) érkezett. 55 esetben nem ismert a származási ország.
FORRÁS: UNHCR

Származási ország a földközi-tengeri keleti útvonalon

A 2019-ben Görögországba tengeren érkezők többsége olyan országból jön, amelynél magas a menedékjogi kérvények elfogadásának aránya.

A származási ország adatok százalékban értendők, 2019. július 31-i állapot szerint. Az esetek 14,7 százalékában a származási ország nem egyértelmű.

FORRÁS: UNHCR

Származási ország a földközi-tengeri nyugati útvonalon

Spanyolországban az új migránsok 32 százaléka Marokkóból kelt útra a tengeren; 16 százalékuk Maliból, 15 százalékuk Guineából, 13 százalékuk Elefántcsontpartról, 10 százalékuk pedig Szenegálból. Ezeknek az országoknak az esetében szintén kicsi az esélye a menedékjogi kérelem pozitív elbírálásának.

Annak a mintegy 13 000 migránsnak a származási országai, akik 2019-ben tengeren érkeztek Spanyolországba (a számok százalékban értendők %)

Időpont: 2019 júliusának vége

FORRÁS: UNHCR

Nő a halál kockázata a Földközi-tengeren

A Földközi-tenger a világ legveszélyesebb határa. Eddig a leghalálosabb év 2016 volt: a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint 3230 ember halt meg, miközben megpróbált átkelni. Az EU úgy reagált, hogy fokozta az embercsempészet elleni harcot, amelynek részeként elindította saját földközi-tengeri műveletét: az EUNAVFOR Med Sophia Műveletet. A művelet részeként szakkiképzést kaptak a líbiai parti őrség tagjai is, hogy elfoghassák az embercsempészetre használt hajókat, és visszafordítsák őket. Az EU emellett több afrikai országnak is segítséget nyújt abban, hogy megakadályozhassák, hogy a területükön átkeljenek az Európa felé tartók.

Az a cél, hogy már Líbiába se jussanak el a menedékkérők és migránsok, így ne kockáztathassák meg onnan az utazást a Földközi-tengeren. Azóta jelentősen csökkent az átkelések száma, egyúttal a haláleseteké is. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a missziót élesen bírálták a Líbiában lévő migránsok emberi jogi helyzete miatt – egy ENSZ-jelentés kínzásról, rabszolgavásárokról és csoportos nemi erőszakról számolt be. Líbia nem megbízható partner: Moammer el-Kadhafi ezredes megbuktatása óta az országban állandósult az instabilitás, nincs működő központi kormányzat, a milíciáké a tényleges irányítás.

Kevesebb átkelés, nagyobb kockázat

Még ha összességében kevesebb ember halt is meg, maga az átkelés veszélyesebbé vált. Az IOM számai alapján a halálozási ráta 2014-ben 1,25 százalék volt, 2015-ben pedig 0,36 százalék – annak ellenére, hogy ebben a két évben 1 032 408 ember kelt át.

Azóta ismét nőtt a halálozási ráta: 2016-ban 1,19 százalékra, 2017-ben pedig 1,41 százalékra. 2019 első hat hónapjában 1,13 százalék volt az arány. Statisztikai paradoxon: minél többen kelnek át, annál kisebb a halál kockázata útközben. A legrövidebb utak a legbiztonságosabbak is, ezért ezeket használják a leggyakrabban. Ha ezeket lezárják, megnő a halálesetek valószínűsége az alternatív útvonalakon.

Szinte megszűnt az átkelés Olaszországba

A legveszélyesebb átkelési útvonal Líbiából indul – habár néha Tunéziából és esetenként Egyiptomból is – Olaszországba és Máltára. 2014-ben a halálozási ráta itt 1,81 százalék volt, 2016-ban 2,27 százalékra nőtt, június végére pedig 4,3 százalékra. Ugyanakkor Olaszország a legnagyobb haszonélvezője az EU legutóbbi kezdeményezéseinek: a tengeri érkezések száma tavaly 80 százalékkal csökkent, a 2017-es 119 370-ről 23 370-re, idén pedig csupán 4169-en érkeztek.

Spanyolország egyre vonzóbbá válik

A földközi-tengeri nyugati útvonal rövidebb, ezért kevésbé veszélyes. A nagyjából 15 kilométeres átkelést Marokkóból (és Algéria egyes részeiből) Spanyolországba még gumicsónakkal is meg lehet oldani, ezért vezetett be Spanyolország szigorú vízumkövetelményeket a Magrebből érkező migránsok esetében már 1991-ben. Emiatt rendkívüli módon megnőtt az illegális bevándorlás.

Spanyolország erre válaszul szigorú megfigyelési rendszert vezetett be 1999-ben; hat évvel később Marokkó engedett a spanyol nyomásnak, és elfogadott egy olyan törvényt, amely súlyos büntetést szabott ki az iratok nélkül külföldre utazókra. Ennek az volt az eredménye, hogy egészen 2014 augusztusának közepéig a földközi-tengeri nyugati útvonalat lezártnak tekintették; azóta viszont az ezt az útvonalat használó migránsok száma ismét jelentősen megnőtt: 2017-ben 22 103-an, 2018-ban 58 525-en érkeztek. 2019 első nyolc hónapjában 14 749 ember jutott el Spanyolországba a Földközi-tengeren keresztül. Ennek következtében a halálozási ráta ismét megnőtt: a 2014-es 0,5 százalékról (4256 érkezésből) 1,88 százalékra (5312 érkezésből) 2015-ben, és 1,23 százalékra 2018-ban. Jelenleg 1,1 százalék ez a szám.

A földközi-tengeri keleti útvonal már nem járhatatlan

A legbiztonságosabb a Törökország-Görögország útvonal. Ezen a halálozási ráta 2014-ben és 2015-ben is 0,08 százalék volt; majd miután tavaly 0,29 százalékra nőtt, jelenleg 0,19 százalék. Ennek megfelelően Görögországba érkeztek messze a legtöbben a tengeren 2015-ben: 1 012 910 ember, jó kétharmada az Európába érkező összes migránsnak. Az EU és Törökország közti együttműködés eredményeképp ezek a számok jelentősen csökkentek: 2017-ben 29 501, 2018-ban 32 742 érkező volt. A számok viszont most megint nőnek: augusztus közepéig 20 300 ember érkezett ezen az útvonalon.

Összefoglalás

Egy útvonal lezárása egyszerűen csak azt jelenti, hogy a menedékkérők és migránsok gyorsan más, általánosságban veszélyesebb útvonalakra váltanak. Jelenleg sokkal kevesebb a földközi-tengeri átkelés, de ezek veszélyesebbé váltak. Még sosem volt ilyen magas az útközbeni halál kockázata. Különösen a Földközi-tenger középső részén jellemző, hogy a bajba került hajókat gyakran nem tudják időben megmenteni.

Ugyanakkor egyre több Európába eljutó migránsnak van nagyon kevés esélye arra, hogy védelmezett státuszt kapjon itt, mert nem olyan országból érkezik, ahol üldöztetésnek van kitéve. Az ilyen esetek aránya Olaszországban nagyjából 80 százalék. Ennek megfelelően parázs vita kíséri azt a kérdést, hogy a tengeren megmentett embereket hogyan kellene elosztani Európában, mivel sok európai ország már most is komoly nehézségekkel szembesül a menedékjogot meg nem kapók hazatelepítésekor. Mégis, a migránsoknak éppen ez a kategóriája az, amely a becslések szerint egyre nagyobb számban érkezik a földközi-tengeri középső útvonalon, immár sok éve.

Források röviden

1. IOM flow monitoring
2. Mediterranean situation – UNHCR
3. Four decades of cross-Mediterranean undocumented migration to Europe – IOM
4. Missing migrants – IOM
5. European Political Strategy Centre – Irregular migration via the Central Mediterranean 

Így jöttek ki a számok

Mind az IOM, mind az UNHCR próbálja nyomon követni a halálesetek és az eltűnt emberek számát a földközi-tengeri középső útvonalon, csakúgy, mint a sikeresen megérkezőkét. Az IOM szerint (az UNHCR-től nem kaptunk választ) számításukat arra alapozzák, hogy összehasonlítják a tengeri mentésnél jelen levők beszámolóit, úgy magukét a migránsokét, mint a haditengerészetét, a Frontexét vagy a civil szervezetekét. Az IOM hangsúlyozza, hogy mindig óvatos becsléseket használnak, és ezért a valós számok nagyobbak lehetnek – főként, mivel azokat a menedékkérőket és migránsokat általában nem számítják be, akiknek észrevétlenül süllyed el a hajójuk. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy nincsenek számok azokról a hajókról, amiket feltartóztatnak a tunéziai, egyiptomi vagy marokkói hatóságok, ezáltal feltornázva a halálozási rátát.

Módszertan: Hogyan becsültük meg a védelemnyújtás valószínűségét?

A tengeren érkező emberek nemzetiségét rögzítik a regisztrációs eljárás részeként. A védelemhez jutás esélyei a származási országtól függően változóak. Erre alapozva a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) képes durva becslést készíteni azoknak az érkezőknek a számáról, akik védelemre szorulnak, és arról, hogy mennyien hagyták el más okból a hazájukat. Habár az IOM jelentése csak a genfi menekültügyi egyezmény meghatározása szerinti menekültekkel foglalkozik, az ebben (és ezáltal itt is) található számokban azok is benne vannak, akik oltalmazotti státuszt vagy humanitárius védelmet kaptak.

2018-ra és 2019-re vonatkozóan nincsenek adatok, az Olaszországra vonatkozó számokat ezért az IOM módszertanára alapozva számoltuk ki. A származási ország nem megállapítható a 2019-ben Görögországba érkezettek 14,7 százalékánál; a származási országokról szóló adatok minden görögországi érkezésre vonatkoznak, a szárazföldiekre is. Ehhez ezért nem végeztünk semmilyen számításokat. Ugyanakkor az összesített számok alapján biztonsággal feltételezhető, hogy a földközi-tengeri keleti útvonalon érkező migránsok többsége szintén olyan országból jött, amelynek esetében jó esély van a menedékjogi kérelem pozitív elbírálására.

Van még néhány más nehézség is a menedékjogi statisztikák összeállításakor. Az érkezés utáni regisztráció és a menedékjogi eljárás két elkülönülő folyamat, amelyeket gyakran más országokban hajtanak végre, vagy több hatóság is részt vesz bennük – és az adatrögzítési módszereik nincsenek összehangolva. Ugyanígy, Európán belül a menedékjogi eljárások más-más formában zajlanak, az olyan fogalmak pedig, mint a „menedékjog megtagadva”, nincsenek következetesen meghatározva. Ráadásul az adatgyűjtés nincs személyre szabva. Így egyetlen menedékkérő többször is felbukkanhat különböző helyeken: érkezőként egy európai tengerparti államban, menedékkérőként egy másik országban, és – ha menedékjogért folyamodik – ismét, a kitoloncoltak között.

(Fordította: Durucz Dávid/VoxEurope)

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

A cikk az Eurológus és az Európai Adatújságírók Hálózata közötti együttműködés eredményeként készült, a  CC BY-SA 4.0 licenc szerint.