Már gesztenyéből is behozatalra szorulunk

A hazai szelídgesztenye-termőterület az utóbbi két évben stabilizálódott, az éves termésmennyiség közel 500 tonna. A fákat azonban gyakran kártevők tizedelik, a hosszú távú, kiegyensúlyozott termesztés érdekében a betegségeknek jobban ellenálló fák nemesítésére és termesztésbe vonására lenne szükség.

A hazai szelídgesztenye-termőterület nagysága - a SAPS adatok alapján - 2017-ben 210 hektár volt, ez 2018-ra már 215,5 hektárra emelkedett és 2019-ben is megállt ezen a szinten - derül ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) adataiból. A legnagyobb gesztenye termőterületek Nyugat- és Dél-Dunántúlon lelhetők fel. Az utóbbi években Magyarországon az országos éves termésmennyiség 239 és 511 tonna között alakult, ennek nagy részét főként a ligetes szórványgesztenyések és vadgesztenyés állományok adják.

Az alacsonynak mondható mennyiség főként a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be, de egy adott évet befolyásol az időjárás hektikussága, valamint a kártevők jelenlétének mértéke is.

A szelídgesztenye meleg, kiegyenlített hőmérsékletű, csapadékos területen, mély termőrétegű, savas talajba ültetve terem. Optimális számára az évi +10 Celsius fok középhőmérséklet. A téli hideget viszonylag jól bírja, -20 Celsius fok esetén sem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem igazán károsítják. Vízigényes növény, az évi 800 milliméter csapadékmennyiség kedvező számára.

A fákat ugyanakkor leginkább a szelídgesztenye kéregrák (Cryphonectria parasitica) tizedeli, de a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus) is komoly károkat okoz. További kártevők, amik problémát okozhatnak a szelídgesztenyénél: a gesztenyeormányos (Curculio elephas), a gesztenyemoly (Cydia splendana), a gesztenye-levéltetű (Myzocallis castanicola) és a tölgyaknázó moly (Tischeria ekebladella).

A NAK szakértői szerint a gesztenye termesztés hosszú távú hatékonyságának érdekében szükséges az adott termőhely változó ökológiai tényezőihez minél jobban alkalmazkodó, illetve a különböző betegségekkel, kártevőkkel - kiemelten a szelídgesztenye kéregrákot okozó gombával - szemben ellenálló fák nemesítése, illetve termesztésbe vonása. Ez megfelelő minőségű és mennyiségű termést, évről-évre megbízható terméshozamot eredményezhet, mindennek következményeként nagyobb arányban lennének teljesíthetők a friss piaci és feldolgozóipari igények.

A friss szelídgesztenye általában októbertől márciusig kapható a boltokban és a piacokon, illetve a gesztenyemassza egész évben megtalálható az üzletek fagyasztó pultjaiban. Kedvező időjárás, minimális kártevő és kórokozó kártétel esetén is alacsony az éves termésmennyiség, így nem fedezi a feldolgozóipar és a fogyasztás magas igényeit, ezért behozatalra szorulunk, főleg Olaszországból.

Az Európai Unióban a legnagyobb szelídgesztenye-állomány Olaszországban található, továbbá Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is termesztik még nagyüzemi szinten. A 2017-es adatok alapján Olaszország a legnagyobb uniós termelő 52 ezer tonnával, megelőzve a 36 ezer tonnát termelt Görögországot és Portugáliát, ahol 30 ezer tonna volt a termés. Világviszonylatban - szintén 2017-es adatokat tekintve - Kína áll az első helyen 1,9 millió tonnás terméssel, a 85 ezer tonnát termelt Bolívia és a 62 ezer tonnás termést elért Törökország. Ebben a rangsorban Magyarország a 17. helyen állt a maga 511 tonnájával, figyelemmel arra is, hogy nálunk marginálisnak számít a gesztenyetermesztés.

A sült szelídgesztenye vagy éppen a belőle készült gesztenyemassza az őszi-téli, illetve a karácsonyi ünnepi időszak egyik kedvelt csemegéje. A gesztenye az 1600-as évekig kizárólag a szelídgesztenyét jelentette, a vadgesztenye ugyanis csak ezután került Magyarországra.


[endif]