Sid Meier’s Civilization VI teszt

Még egy forduló

Amikor legutóbb a Civilization-széria konzolra látogatott, egy különleges program lett a végeredmény: a kisebb pályák, az igazán komplex játékelemek hiánya, no meg a győzelem esetén vidáman táncoló tankok látványa tökéletesen illeszkedett platformokra. A világért sem állítanám, hogy a Civilization Revolution jobb lett volna, mint akkori PC-s párja, de az biztos, hogy a játszhatóságnak igen jót tett, hogy szimpla port helyett egy, a célplatform tulajdonságait figyelembe vevő új játék született. Egy évtizeddel és két teljes Civ-generációval később a kiadó most más taktikát követ: a Civilization VI konzolon is pontosan ugyanaz a játék lett, mint ami három éve számítógépeken is megjelent.

Ennek természetesen van sok igen pozitív hatása is, azonban néhány tekintetben szomorú következményekkel is számolni kell. Mielőtt azonban kitérnénk a részletekre, villámgyorsan vegyük át, hogy mi is az a Civilization, elvégre a konzolos közönség egy jelentős része jó eséllyel kimaradt e nagyszerű szériából. A sorozat lényegében az emberi civilizációt modellezi, ahol a játékos egy országot vezetve próbál világuralomra törni.

A játék egy jelentős részét a városok alapítása és menedzselése jelenti: az, hogy milyen épületeket húzunk fel, milyen egységeket képzünk ki, milyen projekteket futtatunk, óriási hatással lesz birodalmunk sorsának alakulására. Ezen felül természetesen a katonai feladatok súlya is a mi vállunkat nyomja: maguk a csaták automatikusan zajlanak két ellenséges egység találkozásakor, de a harcosok (és harci elefántok, ballisztikus rakéták és az arzenál millió egyéb tagja) vezetgetése, fejlesztése és jó karban tartása már a mi feladatunk lesz. És ez még csak a jéghegy csúcsa: már az alapjátékban is törődnünk kell a diplomáciával, a kutatás-fejlesztéssel, a tereprendezéssel, a ritka nyersanyagokkal való kereskedelemmel, a kémkedéssel és kémelhárítással, a világcsodák építésével, a vallásalapítással, illetve az államformák és az államszervezés részletkérdéseivel.

Sőt – míg a fentiek lényegében minden Civilizationről elmondhatók, a hatodik rész mindebbe egy sereg extra dolgot pakolt bele. A vallásokat például minden korábbinál komplexebben kezeli a játék, tetszés szerinti saját hitet is összelegózhatunk, és a szent helyek is kiemelkedően fontossá váltak. A városok építésénél is hatalmas újítások vannak: a települések nem egyetlen mezőt foglalnak el, mint korábban, hanem teljes vonzáskörzetüket beépíthetjük, és különféle városnegyedek felhúzásával és bővítésével specializált metropoliszokat is létrehozhatunk. A városállamok is igen kidolgozottá váltak, egy sereg eltérő módon kiterjeszthetjük ezekre befolyásunkat.

Mindent összevetve, a Civilization VI nagyszerű játék volt PC-n, annak ellenére is, hogy a kiegészítőkkel megpakolt ötödik részhez képest azért volt néhány hiányzó játékelem is. És persze az sem tagadható, hogy a mesterséges intelligencia sem képes igazán nagy ellenállást kifejteni; magasabb fokozatokon egyszerűen többet csal a gépi rivális, de okosabb nem lesz. Az elmúlt három évben két nagy kiegészítő is megjelent a játékhoz: az első, a Rise and Fall elsősorban a kormányzók bevezetésével és a lojalitás-rendszerrel egészítette ki az alap játékmenetet, a Gathering Storm pedig a természeti katasztrófákat és a minden szereplőre kiható döntéseket hozó világkongresszust vezette be – no és a sorozatban először a magyar népet is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!