Van egymilliód kocsira? Mármint euróban…

Ahogy a Vili a verébben mondják, fél szem, fél fül a figyelésé. Még egy fárasztó nap végén is, így nem maradok le a helyi használtautó kereskedés kirakatáról.

Abban igazán nincs semmi különös, hogy a Mercedes Marbellában foglalt szobát a GLB bemutatóján megfáradt újságírók számára. Spanyolországban ritkák a fagyok, vannak viszont hegyek, így viszonylag könnyű kellemesen autózható útvonalakat a gyártók számára elfogadható minőségű szállások közelében találni. A forgalom is barátságos, mert Marbella szezonon kívül nem valami pezsgő hely, ráadásul még mindig bőven látni nyomát a 2008-as ingatlanpiaci lufi-pukkanásnak. A kacsalábon forgó, medencés villák tőszomszédságában általában van néhány félbehagyott építkezés, befalazott ablakú nyaralóközpont is. A pénzes ügyfélkör legbiztosabb nyoma mellett azonban majdnem elsuhantam, amikor a korai kelés, a hosszú, átszállásos repülés, és a vezetéses-fotózásos meló után már csak öt percre voltunk a szállástól. De a szemem sarkában villanó piros szárnyra még így is felkaptam a fejem.

Szóval satuhó, visszagyí, a következő körforgalomnál megfordulva, teljes izgalomban sikerült beverekedni magam a szervizútra. Mert ez ilyen Andrássy út szerű, fasoros allé, kétoldalt üzletekkel és üzemekkel egy-egy szervizút mentén. Szóval nem egy teljesen egyértelmű közlekedés helyzet, de én a szagnyomot meglelő kopó magabiztosságával navigáltam be a megfelelő helyre a GLB-t, és lám, egy elhagyottnak tűnő, hámló fóliás, eresztő gumis Hummer H2 mögött egy őszinte használtautó kereskedést találtam. Hiszen az van ráírva, hogy Rosso Corsa, és tényleg csak piros sportautókat árulnak!

Vasárnap este volt ekkor, csak a szomszédos mentőállomás volt nyitva, nem egy ilyen szalon, és bár másnap 10:00-kor elvileg kinyitottak, addigra mi már máshol voltunk hivatalosak, a szigorú szervezőség hallani sem akart egy órás késésről. Hát így esett, hogy az esti fényben fürdő kirakat körbenyálazásánál ezúttal sem kerültem közelebb az F40-hez, pedig egyike a kevés Ferrarinak, ami tényleg beindítja a fantáziám. Nade mire való az internetes világháló, ha nem erre! Egy tisztességes nepper természetesen saját oldalt is tart, és minden bizonnyal a környéket elárasztó angol nyugdíjasoknak köszönhetően ez hiába rossocorsa.es, alapesetben mégis angolul nyílik meg.

És tényleg ott az F40 az eladó autók között, mondjuk egy kicsit kilóg felfelé, azt mondja, F430 265 ezer euró, 458 Speciale 267 ezer euró, F40 977 ezer... hoppá, én meg azt hittem ezek már bőven millió felett járnak. Sőt, a mobilén tényleg millió felett van mind, ezt az egyet kivéve, nocsak! A leírásból aztán kiderül, hogy 1989-es, katalizátor nélküli példány, kiállítási állapotban, még a gyári kipufogó is megvan dobozban, mert most Tubi rendszer van rajta. Új gumikat ígér a nepper a 18”-as kerekekre, szóval abroncsrugdosással nem fogunk tudni alkudni, pedig állítólag kicsit lejjebb ment az F40-ek ára, most kell venni. Aztán megkattintom a kereskedő saját fotóit, hát édes istenem, segíts. Bár a szalon elött készültek, egyiken még az a bizonyos Hummer is látszik a háttérben, most mégis kell egy kis idő és egy doboz zsepi. És mivel a hirdetés egy idő után bizonyára eltűnik, le is mentettem őket.

Szóval van egymillió euród kocsira, de azt gondoltad, ennyiből még nem futja valami igazán menőre? Hát tessék, itt a lehetőség, várják a trélert Marbellában. De ha tényleg lecsap rá valaki, ne felejtse megemlíteni, hogy én küldtem, mert persze kértem engedélyt emailben a fotók használatára, aztán ki tudja, mi sülhet még ki a jóviszonyból...